Fura, de míg hivatalosan több mint egy hete van nálam Mötley (mer' ez lett a neve végül a csajom tancsára, mert ugyanolyan tarabarka kajla, mint a zenekar, no meg a becenevemet is a Crüe basszejától nyúltam), mégis mindössze három napot töltöttünk együtt. Míg én Pécsett voltam, ő Ildinéninél, a nőgyógyászati műtétet javasló, piacos cigin és Blikken élő szomszádasszonynál héderezett. Rászokott az alomra, és akkora lett, mint egy kisebb borjú. Az újabb rácsodálkozás után kezdem megszokni, hogy itt van, bár bizonyos dolgok úgy megdöbbentenek, mint egyszeri kereszténydemokrata politikust a melegfelvonulás.

Egy: a kismacska nem marad ugyanakkora huzamosabb ideig. Én nem tudom mit tesznek a macskaeledelbe (erről majd mindjárt bővebben), de egy hét alatt kétszer akkora lett, mint amikor először megláttam a Videó presszó ajtajában nyivákolni. Konkrétan egy dagadt kis kurva lett belőle, aki most, miközben a posztot próbálom írni, itt fekszik az asztalon, a gép előtt, felváltva dorombol és harapja az ujjaimat, ami akár vicces is lehet, de hosszútávon elég macerás.

Kettő: a száraz eledelt gyártók semmit nem tudnak a macskákról. Amikor leléptem Pécsre, Ildinéni kapott 1 db. macskát (színe fekete-fehér), 1 db. dobozt alommal és 2 kg száraz macskatápot, amiről a boltos azt állította, hogy a macsák megvennék, ha lenne a bundájukon hely pénztárcának. A cuccot változatlan mennyiségben kaptam vissza, egy megjegyzés kíséretében: ezt a szart még én sem enném meg, mondta Ildinéni, adtam neki konzervet, azt szereti. Egy nap, egy konzerv. Mivel van egy olyan rossz szokásom, hogy elolvasom, mi van a kajában, amit vagy én, vagy hozzám közelálló emlősök fogyasztanak, megtudtam, hogy a csirkehúsból készült izé felnőtt (4kg) macskáknak készült, akik naponta 3/4 dobozzal elvannak. Namármost Mötley naponta evett egyet, úgy, hogy vasággyal együtt max 1,5 kiló. Illetve csak volt, most már 2,2. Note to self: nem hallgatunk kisállatboltosokra és láncdohányos alföldi nyugdíjasokra.

Három: a macska iszonyú büdöseket tud fingani. Mivel két nap elég volt arra, hogy kialakuljon az esti rutin (kis rohangálás a konyhában, zabálás, mosakodás, papírgalacsin lelkes üldözése, míg az be nem gurul az előző huszonnégy mellé a tévéállvány alá, kaparófára erősített csengettyű rángatása végkimerülésig, szemrehányó nyávogás a szék mellett, lefekvés a számítógépasztalra) tanúsíthatom: Bud Spencer a zseniális című Angyalok is esznek babot forgatásán sem produkálhatott olyanokat, mint ez a nettó 32 centi hosszú kölyökállat. És persze mindezt dorombolva, meg minden, hogy miközben az ember könnyezik az ájerben, közben eolvad, mer' annyira aranyos.

Négy: ha a macska csengőzni akar, akkor csengőzik. Kaptam Ildinénitől egy ilyan kaparófa nevű izét, amire a nemzetközi macskajátékgyártó-maffia egy csengettyűt applikált, nehogy az ember nyugodtan bírjon aludni. Mellesleg a fent említett bűnszövetkezet meg elmehet a sunyiba, mert hiába gyártanak aranyárban mért, iszonyú giccses játékokat, amiket nekem elméletileg ráznom kellene a feje előtt, a macskának egy, azaz egy darab papírgalacsin és a minden magyar háztartásban megtalálható Vileda tip. felmosórongy kell, ezzel elvan egész nap. A csengettyűs kaland az persze hajnal háromkor kezdődött, miért is ne, ő akkor akar csengetni, (én meg aludni) hát csenget. Megbeszéltük, meglátom mi lesz ma este.

Öt: nemcsak Carrie Bradshaw, a Szex és New York főszereplője szenved retifismuzban (cipőfétis), hanem Mötley is. Kedvelt szórakozása, hogy a cipőket bújja, majd a kellőképpen széttúrt halom közepén elfekszik, és szunyókál. Ha behozom a helyére, a szobába, akkor ideges lesz, és visszamegy.

Itt tartunk most, az egyetlen igazán zavaró dolog a macskában egyébként az, hogy kurva halkan mászkál, és a frászt hozza rám reggel a fürdőszobában, amikor gyanútlanul végzem a dolgom, és mögöttem egyszer csak felhangzik, hogy miaú. Mondjuk annál nem sok meghatóbb dolog van, mint amikor felkönyörgi magát az asztalra, elfekszik, és elkezd dorombolni. Ez valahogy feledteti a cipőbeszarást is.