Főleg tavasszal számos elárvult fióka vagy kölyök kerül a szegedi vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontjába. Tavaly törött lábú őzgidát, vidrát neveltek az állatkert munkatársai, idén további fajokkal bővült a vadasparki bölcsőde. Az egyik árva egy borzifjonc, amelyre a múlt héten találtak Szeged környékén.

A borzkölyöknek éppen csak nyílik a szeme, vagyis nem lehet idősebb 1 hónapnál. A borz, bár hazánkban nem ritka, kevéssé ismert vadállat. Feltehetően azért, mert rejtőzködő életmódot folytat, a, nappalt mélyen a föld alatt tölti. Menyétféle ragadozó, amely a kisebb állatok elfogyasztása mellett kedveli a vegetáriánus kosztot is, gyümölcsöket, magokat és gombákat. Híresen torkos, főleg a téli álomra való felkészülés során nehéz az étvágyát csillapítani. Sokan ezért mezőgazdasági kártevőnek tekintik. Régebben magányos állatnak gondolták, mára kiderült, hogy klánokban élnek, néha több évszázada karban tartott, kiterjedt üregrendszereikben, amelyek akár több hektárosak is lehetnek. A borzalom többnyire 2-6 kölyökből áll, amelyek március tájékán születnek. Körülbelül 1 éves korukban válnak ivaréretté.

A másik három kisdedünk szintén ragadozó, csak nem menyét-, hanem kutyaféle, áll a vadaspark közleményében. A vörös róka almot szintén a város közelében találták. A róka jóval közismertebb a borznál, számuk folyamatosan növekszik, főleg a veszettség elleni hatékony küzdelem révén. Sok helyütt már egyfajta városi vadnak számít, esténként buzgón kutatnak a szemeteskukák környékén. A kis borz és a rókakölykök egyelőre a Vadaspark lakói maradnak, miután ember neveli, a természetnek visszaadni már nem lehet őket.