"Sziasztok!

Korábban már küldtem fotókat a kutyánkról és a nyulunkról, azaz Kutyáról és Nyúlról, de most mással jelentkezem. Ő a mi házisününk, Sün. Csak így, egyszerűen. Tavaly szeptemberben találtam fényes nappal, nem túl jó állapotban. Kisebb volt, mint egy rövid Marlboro doboza, a súlya pedig alig volt 350 gramm. Mivel addigra kitanultam magam sünből, tudtam, hogy ilyen paraméterekkel esélye sincs áttelelni, így nem volt kérdéses, hogy befogadjuk-e. Heteken keresztül ástunk neki gilisztát, pajort, szedtünk össze neki tücsköt-bogarat, meg amit el tudtok képzelni. Amikor pedig hűvösebb lett, áttértünk a rántottára (szigorúan olaj és fűszerek nélkül), főtt tojásra, főtt csirkenyakra, csirkemellre. Novemberben, amikor már egyre többet aludt, kiraktuk a garázsba telelni, persze néha ránéztünk, mi van vele. Szépen áttelelt, áprilisban behoztuk a lakásba, felhízlaltuk, úgyhogy szép, megtermett süni lett belőle. Csináltunk neki egy kis faházat, amit kiraktunk a tuják alá, és a mai napig abban lakik. Teljesen emberközpontú, ha meghallja, hogy hívjuk, jön, fut, szalad, követ mindenhova. A napi vacsorája egyébként az említettek mellett aszpikos macskatáppal is kibővült. Ősünségének bejárása van a lakásba, amit ki is használ, minden este bejön, követeli a vacsoráját, ha nem kapja meg, akkor könyörtelen lábterrorizmusba kezd, nem kímélve lábujjat, bokát, meg úgy nagy általánosságban a lábfejet. Tündéri pofa, szereti, ha a fejét simogatjuk, minden érdekli, és nem mellesleg olyan, mint egy kis tank. Átküzdi magát bármin, ha kell, ha nem. A kert éjszaka teljes mértékben az ő területe, amivel egyedül a kutya nem ért egyet, de kikezdeni már nem mer vele, amióta komoly összetűzésbe került a tüskéivel. :) Hihetetlenül mókás kis állat, nagyon szeretjük. :) Remélem, nektek is tetszik. :)" – írta nekünk Georgina.

Köszönjük!