Szia Cukiság,

Szeretnék megosztani Veletek egy nagyon cuki levelezést, amit két tesó cica gazdája folytatott nemrég az iwiw-en a cicák nevében.

Ágoston, a lassan már 18 éves sziámi macska írt egy évvel fiatalabb testvérének, Szamócának levelet, hogyléte felől érdeklődve. Az alábbiakban olvashatjátok a levelezést:
"Szia Szamóca,

Remélem jól vagy és minden rendben van Veled. Rég beszéltünk...:-)

Én már nagyon kis öregesen élem az életem. 
Sajnos tavaly kiderült, hogy súlyos hasnyálmirigy gyulladásom van és a vesém sem a régi már. Ehhez még járul egy kis cukorbetegség is, úgyhogy öreg koromra felhalmoztam minden szuper jó betegséget. A gazdáim nagyon aggódtak miattam, nem voltam túl jól, sőt..

Az elmúlt egy év kicsit lassan telt, lefogytam, sokat hánytam és eléggé megöregedtem. Már százszor meggondolom, hogy játsszak-e valamivel, inkább alszom és pihenek, már a járás sem könnyű. Amúgy nagyon szeretnek, simogatnak, úgyhogy alapvetően minden jó. :-)

Most tél elején rosszabbul lettem, jártunk is infúzió kúrára, szerencsére annak egy hét után vége lett. Mondjuk ha az akkor nincs, valószínűleg már én sem lennék, nagyon legyengültem akkor és alig voltam 3 kiló.
De! Ami a lényeg, most jól érzem magam, bár nem indulnék semmi egérkergető versenyen, jobb a nyugalom es a sok-sok alvás. :-) Visszajött az étvágyam, eszem rendesen, úgyhogy a gazdik is megnyugodtak, nem szekálnak az "egyél már Ágoston végre" mondattal.

Bízom benne, hogy Te jobban vagy, mint én! :-)

Üdvözöljük a Te Gazdijaidat is, reméljük ők is jól vannak!
 
Sok puszi,
Ágoston"

A valasz Szamocatol:
"Szia Ágoston!
Ha hiszed, ha nem, épp a napokban gondoltam arra, hogy mi lehet Veled. Hát ez a telepátia. 
Szomorúan hallom, hogy ennyi betegség gyötör, de örülök, hogy már jobban vagy. Sajnos az én veséim sem a régiek már, gazdim a macskatálat szinte naponta fertőtleníti és tölti fel. Nagyon sokat iszom, de az a legújabb dilim, hogy a gazdi fürdővize a legfinomabb, ezért állandóan azzal szekírozom, hogy merjen egy kis vizet külön lavórba nekem. A kajára is nagyon válogatós lettem, azt hitték, hogy én majd megeszem a méregdrága, receptre felírt vesekímélő, ízetlen és számomra ehetetlen ételeket. 
Persze én győztem, mert a doktor bácsival megbeszéltem, hogy "Öreg cicát már nem szabad kínozni, egyen a cica azt, ami jól esik neki!" című előadásával a gazdim pánikba essen és minden étellel kapcsolatos kívánságomat teljesítse. Most épp a zselés Whiskas a kedvencem, amit a TV-ben hirdetnek. 
Képzeld márciusban már 17 éves leszek! A gazdim is nyugdíjba ment, így szerencsére sokat vagyunk együtt, együtt öregedtünk meg. Szerintem ő sokkal rosszabbul viseli az öregedést mint én, de hát a nők már csak ilyenek. A lényeg az, hogy engem kényeztessen és akkor én odabújok hozzá, dorombolok - sőt mostanában hortyogva alszom - és ettől mindig meghatódik. Azt mondja rám, hogy olyan jó cica vagyok, mint egy növény, mert akármikor felébreszt, hogy átvigyen egy másik fotelba, akkor sohasem morgok, karmolok, hanem ott is jól érzem magam és nem megyek sehova. Hát ilyen jó természetem van. 
Kedves Ágoston! Kívánok Neked - és a gazdiknak - jó egészséget, pihe-puha meleg ágyat, fotelt, radiátort, stb. és nagyon örülök, hogy írtál. 
Sok puszit küldünk szeretettel Szamó "

Küldök két képet róluk. Sajnos közös gyerekkori nincs. 

Üdvözlettel,
Sztankovits Kriszti (Ágoston egyik gazdája)"

Köszönjük szépen!