"Sefirah  egy fiú cica, kedvenc időtöltése az, mikor bemegy a wc-be és addig pofozza, húzza-nyúzza a wc kefét, amíg az el nem dől. (a doboz darabokra szedése után - a Szerk.) Ért mindent, amit mondok neki, de néha látványosan nincs kedve hozzám és a mondandómhoz, mondjuk, akkor, mikor a mimózámat nekilát lekopasztani. Ha fáj a hasam, rá szokott feküdni, és amikor kiszólok neki az ablakon, hogy: "Sefirah! NYAU! NYAU! NYAU!" akkor általában be szokott jönni, és mikor ugrik be az ablakon, akkor mindig kis memória-hangot hallat,mintha köszönne. Reggel, ha megyünk dolgozni,  kikísér minket a kapuig, és,ha hazaértünk , elénk jön, feltéve, ha éppen arra jár. Néha arra ébredek álmomból, hogy egy nagy szeretetcsomag közeledik felém dorombolva a lábamtól, végigmászik rajtam, és utána a fejét az enyémhez dörgölészi, majd, mint aki jól végezte dolgát, befészkeli magát valahová mellénk, és dorombolva elalszik. Sefirah előszeretettel szeret takaró alatt lábujjra vadászni, és olyankor, ha már nagyon túlteng benne az energia, akkor kinyitjuk az erkélyajtót, és ő azon  nyomban kiviharzik. Kis démonként szokott gubbaszkodni az ablakban, mikor be szeretne jönni, de nem szokott nyávogni.  Egyszer, amikor odakint nagyon-nagyon hideg volt, (-15,-20 C) akkor arra riadtunk fel, hogy iszonyatosan veri az ablakot. Amikor süt a nap, kifekszik a homokba sütkérezni, kergeti a pillangókat, és ha bejön a lakásba, közhasznú munkákat is elvállal, pl. pókokat, molylepkéket, és egyátalán minden rovart kiírt és így nyugodt lehet az álmunk, hogy reggelig nem fal fel minket, egy nagy, szőrös pók.
Szoktam neki messziről puszit dobni, ilyenkor mindig hunyorít egyet" - írja Patronella.

Íme néhány kép Sefirah-ról: 

 Az első két képről Simon macskája jut eszembe. 

Önök tudják milyen a "memória-hang", amiről Patronella ír? Én pontosan tudom, az én macskám is úgy köszön :-) Erykah