Konrad Lorenz, Nobel-díjas etológus 1950-ben megfogalmazott elmélete szerint a gyermeki külső, és a gyerekkel kapcsolatos minden jelenség a gondoskodás vágyát váltja ki a felnőttből. Lorenz szerint az evolúciós magyarázat egyszerű, a természet így bátorítja a szülőt az utód gondos nevelésére, ezáltal a fajfenntartásra. Bizonyítékként az ember-állat viszonyt hozza példaként, vizsgálatai szerint a csecsemőkre hasonlító állatok iránt – nagy szemek, nagy fej, pisze orr – minden ember ösztönösen nagyobb érdeklődést mutat.

Későbbi evolúciós pszichológiai vizsgálatok azt is bizonyították, a felnőttek a sztereotipikusan cuki gyerekek iránt nagyobb érdeklődést mutatnak, mint kisebb szemű, kisebb fejű, nagyobb orrú más gyerekekkel szemben. A cukiság pedig úgy tűnik, univerzális, az elsősorban az arc tulajdonságaira vonatkozó attribútumok a különböző kultúrák képviselőinél egyaránt vonzalmat mutattak. Az emlősöknél, csakúgy mint az embereknél a cukiság karakterisztikái iránt szintén ösztönös érdeklődés mutatkozott.

(via Wikipedia)