Először szaporodtak új helyükön a Fővárosi Állat- és Növénykert szurikátái. A mongúzok és manguszták rokonságába tartozó kisragadozóknál augusztus végén született kölyök, ám a Morzsa névre keresztelt állat csak mostanában merészkedett elő a föld alatti járatokból.

A kölyök augusztus 27-én született, de korábban csak nagy ritkán lehetett látni a kifutóban, hiszen idejének nagy részét a szurikáta közösség által kiépített járatrendszer mélyén töltötte. Mostanra azonban már elég fejlett ahhoz, hogy szinte folyamatosan a kifutó jól látható részein tartózkodjon, amihez nyilvánvalóan hozzájárult az elmúlt napok kellemes időjárása is. Az állatkerti szurikáták tavasz óta laknak jelenlegi kifutójukban, amely a teljesen új Szavanna-kifutórendszer részeként került átadásra. A rendkívül aktív állatok az elmúlt hónapokat tereprendezéssel tájépítészeti munkával töltötték, melynek során több köbméternyi földet megmozgatva alakították át a kifutójukat olyanná, ahogyan az ő ízlésüknek leginkább megfelelő. A tereprendezés mellett – úgy látszik – a családi életet sem hanyagolják. Morzsa, aki az új kifutóba való beköltözés óta az első itt született szurikáta kölyök, mostanában már a szilárd táplálékkal próbálkozik. Ennek ellenére azt még most sem lehet tudni, hogy a kicsi pontosan milyen nemű.

A természetben a szurikáták közösségében mindig szolgálatban van egy-egy őrszem, aki szemmel tartja a környezetet, és riasztja a többi állatot, ha esetleg valamilyen veszély, például ragadozó fenyeget. Ennek az őrségnek nemcsak Afrikában, hanem az Állatkertben is jelentősége van, hiszen a kert légterébe betévedő szarkák és dolmányos varjak akár el is csíphetnék az aprócska szurikáta kölyköt. Aggodalomra azonban nincs ok, hiszen a szurikáták nagyon hatékonyan ellenőrzik a légteret. Veszély esetén a kölyök idejében el tud bújni, a felnőttek pedig elzavarják a kifutó közelébe merészkedő tollas betolakodókat.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben jelenleg kilenc szurikáta él. Maguk a szurikáták (Surcata suricatta) a mongúzokkal, mangusztákkal rokonságban álló kisragadozók, amelyek az afrikai kontinens déli területein őshonosak. A kifejlett állatok mérete ritkán haladja meg a 750 grammot. Összetartó csoportokban élnek, és így kutatnak táplálék után. Étlapjukon szinte minden ehető szerepel, amit az adott területről hasznosítani tudnak: rovarok, kisemlősök, madárfiókák és más apró élőlények, tojások, sőt, némi növényi táplálék is. Esetenként még a skorpiókat is megeszik. A nőstények 11 héten át tartó vemhesség után 1-3 utódot hoznak a világra. A kölykök 6-7 hetes korukig vesznek magukhoz anyatejet.