A néphagyományok szerint február 2. napjának időjárása alapján következtetni lehet a tél hosszára: ha szép, napsütéses idő van, és a medve meglátja az árnyékát, akkor hosszú tél várható, ha azonban az idő borult, és árnyékot nem látni, a zimankó már nem tart sokáig. És ma délelőtt bizony meglátta a medve az árnyékát a Fővárosi Állat- és Növénykertben, tudatta velünk a szomorú hírt Hanga Zoltán, az Állatkert sajtósa.

Pedig egy pillanatra úgy tűnt, van remény a korai tavaszra: bár napkelte óta szikrázó napsütést tapasztaltak mindazok, akik a medvekifutó szomszédságában saját szakállukra meteorológiai megfigyeléseket végeztek, pár perccel 11 előtt beborult az ég. Így amikor a medvék előjöttek, éppen nem volt napsütés. Néhány perc elteltével azonban mégis utat találtak a napsugarak a felhők között, így a medvék végül meglátták az árnyékukat.

A népi bölcsesség szerint tehát a télnek még hosszan kell tartania, habár a napsütés egyáltalán nem volt folyamatos, mintha a természet maga is vonakodna bevallani, hogy milyen időjárást tartogat számunkra az elkövetkező egy-két hónapban.

Az, hogy a medvék mennyire tekinthetők megbízható időjósnak, természetesen erősen vitatható. Ugyanakkor több meteorológus is osztja azt a véleményt, hogy a hosszú távú előrejelzések – a légköri folyamatok számos véletlenszerű, kiszámíthatatlan eleme miatt – eleve olyan nagy bizonytalansággal bírnak, hogy ennyi erővel akár a medvék árnyékát is figyelhetjük. A hosszú távú előrejelzéseknél a meteorológusok az évek során megfigyelt időjárási jellemzőkből, a „sokéves átlagból” indulnak ki. Márpedig az időjárással kapcsolatos népi bölcsességek és hiedelmek is az emberi emlékezetben megőrzött évszázados megfigyeléseken alapulnak. A népi meteorológia általában egy-egy jeles nap időjárása alapján következtet egy hosszabb időszakra, s e jeles napok gyakran a keresztény hagyományokkal is összefüggnek. Február második napját például a „gyertyaszentelő boldogasszony napjaként” tartják számon, hiszen a hagyomány szerint Mária ezen a napon, negyven nappal a születés után mutatta be gyermekét a jeruzsálemi templomban.

Bár gyakran esik szó a medvék téli álmáról, valójában ezek az állatok nem alszanak a szó szoros értelmében vett téli álmot, amint például a denevérek, a mormoták, a pelék vagy a sünök teszik ezt a mérsékelt égövben. Kétségtelen, hogy az európai barnamedvék télen kevésbé aktívak, mint a tavasztól őszig tartó időszakban, elsősorban a hozzáférhető táplálék szűkössége miatt. Az állatkerti medvéknek természetesen nincs ilyen gondjuk, hiszen télen is gondoskodnak a takarmányozásukról.

Fotók: Bagosi Zoltán