Krisztitől megkaptuk a macskanapló (Sárkány nővérek) folytatását :-)

 "Először is elnézést kell kérnem tőletek, akik olvassátok a naplót. Ugyanis félrevezettelek benneteket, amikor azt mondtam: macskákról írok. Mert ezek ketten bizonyosan nem azok. Több egyéb állatból is eredeztethetők, tekintsük is át rögtön a lehetőségeket:

1. Piranhák: akkor, ha kajáról van szó, bárhol bármikor. Szegény Benyeszék kapnak enni, a két törpe meg érkezik, mint akit rakétából lőttek ki, és úgy habzsolnak, mintha nem lenne holnap. Mondjuk ha egy 8,5 kilós macskabácsival szívóznak, lehet, hogy nekik valóban nem lesz. Ha felemeljük őket, akkor tovább csámcsognak azon, ami éppen a szájukban van. Szóval a pontos megnevezés: piranhák, akiknek már csak egy napjuk van hátra.

2. Csótányok a Bogaras Joe-ból: szintén a kaja miatt. Emlékeztek, amikor Joe egy szép nagy szelet marhahúst vitt a csótányoknak, akik azon nyomban ráraboltak, és némi zizegés után csak a csont maradt? Na, itt ugyanez a helyzet. Három falás, és viszlát, kaja.

3. Lajhárok: haggyááál mááár…. Nem látod, hogy moccanni se bírok? A szemem leragad…

Tehát ezekből lehet választani. Fogaikból ítélve maradnék a piranha szárazföldi rokonánál.

A kajatémához még annyit fűznék hozzá, hogy az aktuális napi macskaeledelt egy rattanbútor tetején tartjuk, ami kb. derékig ér egy embernek, tehát elvileg egy 800 g-os macskagyereknek minimum egy kis erőfeszítésbe kellene kerülnie, hogy feljusson oda, a kaja fellegvárába. Nem, kérem. Olyan tökéletesen kivitelezik a kéménymászást, hogy azt Bear Grylls is megirigyelhetné. Persze lejönni nem tudnak, de az egyik már kipróbálta, hogy négyfelé vetett lábakkal tud-e repülni, jelentem: nem, de szerencsére nem törte össze magát.

Mivel minden tesztjük negatív lett, és láthatóan jól vannak (vagyis folyton köridőket javítanak az evés-ürítés-játék-alvás útvonalon), összeismertettük őket a saját kedvencekkel. Benyesz (1. kép) részéről mát volt dolgunk zsigeri megvetéssel, amikor Bogyót (2. kép) hazahoztuk, de szegénykém most olyan, mintha teljesen elvesztettük volna. Komoly felnőtt és túlsúlyos korára idehozunk két ilyen folyton ugráló valamit. Benyesz méretéből kb. 12 Pupilla és/vagy Mokka telne ki. Sőt azt is észrevettem, hogy ez a két vakarék átfér Benyesz hasa alatt. Durva, mi? Abban sem vagyok biztos, hogy Benyesz tudja, hogy ezek is macskák, olyan fajták, mint ő. Szerintem biztosan mezőgazdasági kártevőknek nézi őket, és nem is áll messze a valóságtól.

Bogyó – aki egyébként egy cukorborsó és nagyon tud kurválkodni – úgy fúj(t) erre a két szerencsétlen vakarékra, mint egy hétpróbás köpőkobra, cserébe a kölykök üvegmosókefe farokkal próbáltak ijesztő hatást kelteni. Mivel azonban a testük meglehetősen kicsi, és három szál szőrük van, így ismét csak mulatságos perceket szereztek nekünk. Bogyó pedig levonult a földszintre, majd később egy óvatlan pillanatban az asztalról rám ugrott, mintegy "szeretlek, Mami!" jelleggel. Mondtam a páromnak: ha valaki megkérdezi, hogyan szereztem a hegeket, megmondom, hogy családon belüli erőszak.

A következő felfedezés, amióta birtokba vették az egész lakást, hogy egyszerűen nem lehet őket megtalálni. Nem azért, mert elbújnak, hanem mert beleolvadnak a környezetbe. Például ha van egy fekete vagy sötétkék pulóver/táska/nadrág a kanapén, és azon fekszik egy fekete macska, azt mégis hogy lehet észrevenni?! Aztán amikor már éppen rám tör a pánik, szólongatom őket, mint egy idióta, észreveszem, hol vannak, és csoda, hogy nem kezdenek el röhögni. Helyette inkább rendkívül lesajnálóan néznek. Mert alig 12 hetesen ez már tökéletesen megy nekik.

Természetesen a szocializációjuk továbbra is gőzerővel folyik, Bogyi a kezdeti ellenségeskedés után jó mamivá lépett elő, szokta nyalogatni a kicsiket, akik lelkesen dorombolnak, majd egy pillanat múlva két akkora sallert kapnak, hogy elrepülnek a szoba másik végébe. Ilyenkor azért jó, hogy a memóriájuk 2 másodperces, és nem tudnak eszközöket használni."

 Köszönjük!