"Pár hete kirámoltam a dobozraktárnak használt kamrát, és életemben először lenéztem a lichthofba. Az emberi kezet utoljára 1884-ben látott keresztgerendán egy galambanya etetett két csöpp fiókát, rózsaszín, pelyhes maszatok voltak, vadul kapkodtak az anyai csőrbe. Persze a melegvérű élőlények alapértelmezett cukiságával én sem tudtam mit kezdeni, vigyorogva bámultam őket, én, aki legszívesebben biológiai fegyverrel írtaná ki a város összes galambját. De ezek a mi galambjaink. Azóta minden nap legalább egyszer zarándokutat teszünk a kamrába a csajommal, követjük a fejlődésüket. Villámgyorsan nőttek ekkorára, rózsaszín maszatokból sárga gombócokká váltak, aztán elkezdték elhagyni a sárga pihéket, mostanra csak egy punktarajnyi maradt mindkettőn. Izgatottan-szomorúan várjuk a pillanatot, amikor megtanulnak repülni."

Friss cukikommentek