Ugyanis szombaton kint jártunk az állatkerti rovarnapon (Botek végül inkább otthon maradt hűsölni), és megsimogattunk mindent, amit lehetett.

Elsőként a csodás Szavanna házban egy csótány és egy igen álmosnak tűnő, kissé morózus ezerlábú füle tövét vakargattuk. Nagy népszerűségnek örvendtek mindketten, bár a szülők nehezen viselték, ha gyermekük mégsem volt annyira bátor, hogy mászassa magán az óriási fekete bogarat. Persze a gyerekek nagy része kipróbálta, majd visongott hogy csótányos lett a kezem! 

Ezután természetesen a sáskákhoz siettünk, ahol egy nagy doboznyi botsáska kölök várta, hogy a rovarnap alkalmából indított játékon jól megszámolják őket a gyerekek. Aki pedig nem számolni akart, az kézbe vehette egyiküket, aztán megpróbálhatta lefotózni, nem számolva azzal, hogy ilyen fiatal korban még szívesen és meglepően gyorsan szaladgálnak.

De miután kiderült, hogy az átlagnál jobban érdeklődünk a sáskafélék iránt, a kedves fiatalember előkapta legújabb kedvencünket, a Vándorlólevelet. Ennél aranyosabbat nem láttunk aznap, még Bóbita tappancsai is csak éppen hogy hozták ezt a cukiság szintet számunkra. 

A nap meglepetése és sztárja pedig mindenképpen az Amerikai óriás botsáska volt. Mintha törpévé váltunk volna, ott állt előttünk Botek majd alkarnyi nagyságúra nőtt rokona egy hatalmas terráriumban.

Végül átszaladtunk a hűsítő vízpermeten, ettünk egy perecet és hazamentünk.

És Ön kint volt szombaton a Fővárosi Állatkertben? Esetleg fotózott is? Akor nosza, töltse föl az Indafotóra és küldje be nekünk!