Az ártatlan külső sátáni beslőt takar: Gyöngyék cirmos-fehér kiscicái versenypályának használják a lakást, igyekeznek Dugovics Tituszként a mélybe rántani egymást a fotel támlájáról, belegyalogolnak a tejestálkába, és elkövetnek minden olyan gaztettet, amire egy nyolchetes kiscica képes. A dorgálást pedig ártatlan, búzavirágkék szemekkel fogadják: „Én? Dehogy! Itt sem voltam!". Még jó, hogy sokáig nem lehet rájuk haragudni.