Ezen a hétvégén rendezik meg a Petőfi Csarnokban Nagy Őszi Kisállat -és Növénybörzét, amire nak kollégával elugrottunk egy fél órára, aztán lett belőle másfél.
Mert nem úgy van az, hogy a sokadik kölyökmacskánál, kölyökkutyánál, kígyónál, nyuszinál, görénynél, egérnél, mókusnál nem állunk meg, mert olyat már láttunk. A cukiságmérőnk már a csarnok előtt, a platóról árult kismacskáknál kiakadt, belépve pedig elfüstölt. Előre figyelmeztetünk mindenkit: nagyon nehéz nem plusz egy fővel kijönni onnan.

Csak nézni lehet őket, ő itt a drótszőrű kivétel.

Elsőre a börze legdrágább kisállataiba szaladtunk bele: az arapapagáj színtől függően 300-400 ezer forintot kóstál, itt főleg csak nézelődőkkel találkoztunk, alku sem folyt, ami egyébként a többi árusnál jellemző. Van, ahol külön felirattal hívják fel az érdeklődők figyelmét arra, hogy az ár irányár. Hiába, a tenyésztés válságban is folyik, csak eladni lett nehezebb. A fajtatiszta kis kedvenceket átlagban pár ezer és 60 ezer forint közötti áron kínálták, de pl. nagy kedvencünk, az angol bulldog már 90 ezret kóstált. Viszont találhatunk házi ingyenmacskát is bőven, ha épp egy klasszikus cukiságra vágyunk.

Ingyenmacskát vegyenek!

Aki viszont nem vásárolni, csak nézelődni szeretne, azt több meglepetés is érheti. Egyrészt a ketrecek, dobozok, almásládák jelentős részén ott a felirat: NE SIMOGASS. Ez érthető, hiszen ha két napon át, mind a több száz látogató megvakargatná a kiskutyák fülét, kikopna a szőrük vasárnap estére és nyilván az idegeiket is megtépázná a túlszeretgetés. Ha pedig egy kölyök még nem kapott meg minden oltást, az egészségét is veszélyeztethetjük azzal, ha megsimogatjuk. De ne aggódjunk, így is előfordulhat, hogy egyszer csak egy szálkásszőrű tacskót találunk a karjaink közt. Vagy egy gabonasiklót, bátorságunktól függően. (A nagy fény és nyüzsgés nem utóbbinak való, keresik a sötét és nyugodt helyet, így könnyen a kabátujjunkban találhatjuk őket.) Az árusok egyébként mind nagyon kedvesek és barátságosak voltak, egyedül a pókot áruló fiatalember nem akarta kivenni a madárpókot a dobozából, de ezt neki aránylag könnyen megbocsátottuk. 

A képsorozat nagyobb méretben is végiglapozható itt (Fotó: nak).

A tenyésztők és szaporítók (utóbbiakkal egy vadászgörényt tartó hölgy szerint csak a baj van, hiszen nem ellenőrzik a szaporulatot, így könnyen egy beteg állattal lehetünk gazdagabbak, igaz sokkal olcsóban) mellett találkoztunk egy kedves családdal, akik a saját falusi classic original cirmosuk kölykeit hozták el, hátha elkelnek, de saját standja volt a Kisállatmenhely Alapítványnak is. Utóbbinál adakozhatunk, illetve a cicákért cserébe adott adományt is a többi gazdátlan állat gondozására fordítják. A két kedves hölgy, akik nagyrészt saját pénzükön ivartalanítják és oltatják a macsekokat, bemutatták nekünk egy csodás angóra cicát is, aki először ugyan vonakodott, de végül felülkerekedett benne a hiúság és nagy kedvvel pózolt a fényképezőgépnek. (Ha valaki hazaviszi őt, kérjük hívja Mr Gatto-nak, köszönjük.)

Nehezen tudnánk kedvencet választani (engem ugyan kinézett magának egy pár hetes havanese), de a fotókat elnézve az együgyűnek látszó, ezüst-barna foltos tacskó lesz a börze sztárja. Tenyésztője szívesen és részletesen mesél bárkinek arról, hogyan és mióta tenyésztik a dakszlikat. De hosszasan csodáltuk a kopasz tengerimalacot is, akit egy rugalmasnak látszó anyuka vásárolt meg éppen a kislányának.

Ő nézett ki magának.

Ha pedig még nem láttunk sokcsecsű egeret, Le-Szi-Ni tenyészetből származó chau-chau kölyköt gyapjúszerű bundával, vagy vágyunk egy sikló szorító ölelésére, vásárlási szándék nélkül is érdemes kilátogatni a börzére. Mindenképpen egy végigmosolygott délutánnal leszünk gazdagabbak.

A tavalyi börze beszámolója itt olvasható.