Reggel a következő levél landolt a cukiság postaládájában:

"Vasárnap este találtunk egy pár napos Cukiságot.
Anyacica sehol, csak egy tenyérnyi szőrgombóc, akit hazavittünk. Sajnos nem tudunk a munkabeosztásunk miatt kellően gondoskodni róla.
Próbálkoztam ismerősöknél, kollegáknál helyet találni számára sikertelenül, így már csak benned bízunk, hogy közreműködéseddel sikerül akár anyacicát, vagy szerető, gondoskodó gazdit találnunk számára.
Párom szerint kandúr, bár ezt most még nehéz megállapítani, mindenesetre már most látszik, hogy nagyon szép cica lesz belőle.
A szeme még csukva van, a köldökzsinór még nem vált le / nem esett le - bocsi, ehhez nem értek, egészségesnek tűnik.

Képeket itt találhattok róla, melyeket nyugodtan felhasználhattok.

Köszönöm,

Gombi"

Majd mire posztoltuk volna az árván maradt kölyök fotóit, jött is a következő levél:

"Sziasztok, Örömteli hírek, a kis Cukiságnak sikerült gazdit találni az egyik macskákat is befogadó menhelyen!"

Gombi, mi köszönjük.