Ha Báthory Erzsébet és Irma Grese génjeit valahogy kereszteni lehetne és a végeredményt klónozni, majd hagyni, hogy reinkarnálódjon, akkor megkapnánk egy mintegy három és félkilós, fekete-fehér, orrán hitlerbajuszt viselő, első ránézésre cukipofának tűnő nőstény macskát, akit Mötley-nek hívnak. Kéjesen rágja a bal lábam ujjait, miközben ezt gépelem, pedig most meg van szeppenve, mert megint rosszul számította ki a ruhásszekrény (szekrény a lófaszt, ilyen Ikeás műanyag szar) magasságát, és zakózott egy hatalmasat, ami elég kínos emlékeket ébreszthet benne.

A cica macskává alakulása azzal kezdődött, hogy az első tüzelést végigszenvedve úgy döntöttünk (én meg a csajom), hogy nem kell meglepetésgyerek, és az sem, hogy ne lehessen aludni az ilyen periódusokban, így a miskárolás mellett tettük le a garast, titokban reménykedve, hogy a héthónapos macska majd elfelejti a traumát, és nem fog minket hibáztatni, ne adj isten gyűlölni öregmacsanéni koráig. Az orvosválasztásnál a kommentelőkre hagyatkoztunk, és ún. belső, felszívódó varrattal operáló dokit választottunk, elvittük, leadtuk, egy óra múlva visszamentünk, és várt ránk egy nagy papírdoboz.

A hátsófali infarktus után a doki megnyugtatott, hogy nem hulla van a dobozban, hanem egy altatás után még kába macska, csak így jobb lesz neki, mert ha magához tér, akkor majd elkezdene ugrálni, meg mászni, de mivel az altatás hatása reggelig érezhető lesz, így csak összetöri magát, arra meg nem vonatkozik a garancia, szóval tartsuk a dobozban, mert ott van biztonságban. Azt persze nem mondta, hogy ezt Mötley-vel elfelejtette közölni, így a macska, úgy másfélóra múlva magához tért, és felháborodott nyávogással jelezte, hogy ez nagyon szar vicc azonnal engedjük mi, meg különben is, EGY PAPÍRDOBOZ BAZMEG, MI VAGYOK ÉN, MOSÓGÉP???

A nyávogás aztán dühbe váltott, és az elméletileg hóttkába állat kezdte leamortizálni a doboz oldalát és tetejét, közben azt a nyávogást hallatta, amivel engem szokott kergetni, ha nagyon felidegesítem. A következő stáció a könyörgő hang volt, de hősiesen ellenálltam, és reggelig bent tartottam a dobozban, ennek köszönhetően másnap egy szót nem szólt hozzám, és berongyolt az ágy alá, amint kieresztettem - még enni sem jött elő, pedig a szárazkaja hangjára 2 mp alatt a tálkája alatt terem általában. Estére kicsit enyhült a dolog, de a dobozt többször is megtámadta, és jelentős károkat tett benne, valószínűleg én is így tennék, ha valaki kiherélne, és bezárna egy bazi nagy papírdobozba. Jövő héten folytatjuk a kalandokat.