A tegnapi rigósztori után egy újabb madárposzt, ezúttal egy dolmányos varjú főszereplésével. A fotókat és a sztorit köszönjük Anitának.

"Szeretném bemutatni nektek Kwak kapitányt. Ő egy dolmányos varjú, aki fiókaként esett ki a fészekből, és egy igazi állatbarát beszállította az Állatbarát Alapítványhoz. Mi lelkiismeretesen etetgettük, tömtük a hatalmas csőrét, egész nap kiabált 2 óránként, hogy meeeeenyire nagyon éhes! Mostanra már szééép, naagy madár lett belőle, szabadon repked az Állatotthon területén, de nem hagy itt bennünket (egyelőre)."

"Minden reggel hangos kvakkogással üdvözöl bennünket és tátog egy kis kenyérért, konzervért, vagy száraztápért. Ha esetleg cicatápot kap, egyenként belepakolja a vízbe, hogy puhuljon egy picit, majd úgy tömi tele a begyét. Igazán kedves, de szemtelen varjú lett, ha úgy tartja kedve, a hátunkra száll és megkopogtatja a fejünket. Mindenkit jól megnéz magának!"

"Ezelőtt álmodni sem mertem volna, hogy egy varjúba fogok "beleszeretni" és hozzám tud nőni, hogy aranyos is lehet! No és persze nagyon-nagyon okos! Ha viszünk neki egy nagyobb edényben vizet, belenéz és azt mondja: "KLAKK!!!". Így van varjúul, hogy víz! Tanulunk tőle és ő is tőlünk. A szemtelenségéről még annyit, hogy képes belekötni a macskáinkba. Az egyik fogatlan cicának a farkincáját kezdte el csípkedni, huzigálni, persze simán megúszta a dolgot.

Szerintetek is cuki?"