Talán nincs is tovább. Talán végünk van, itt és most szerelembe esünk, eldobjuk az eddigi életünket és Pipacs lábai tappancsai elé vetjük magunkat. Főzünk, mosunk, takarítunk.

Mert mi aztán minden cukiságot értékelünk. De tényleg. És szívünk szerint mindenkinek kiosztanánk a legcukibb jelzőt (valójában ki is osztjuk), de Pipacs előtt meg kell hajolnunk, sajnáljuk. Mert mindent tud, amire momentán szükségünk van cukiilag: tekintet, orrméret, orrszín, bajusz, szőrjelleg, szín, arckifejezés, hangulat, érzelmek, kor, vizslaság, habitus. Satöbbi.

"Kedves Szerkesztők! Szeretettel ajánljuk blogotokra 6 hónapos drótszőrű magyar vizsla kutyánk, Pipacs fotóját. A kép pontosan félesztendős "születésnapján" készült, a látszattal ellentétben semmiféle tivornya nem zajlott előtte. Csupán vacsora utáni álmosság szállta meg őnagyságát. Üdvözlettel: Pipacs gazdái."