Tessenek parancsolni, egy újabb cicanapló érkezik! SamuFangirl írta meg nekünk Samu bemutatását , aminek reméljük lesz folytatása is. Mi nagyon várjuk!

"Sixx és Mötley hiánya megviselt, ez az igazság. Kattintgathattam a cukiságra hetente, az istennek nem íródott tőle bejegyzés, és végül arra jutottam, máshogy pótolom az űrt: írok egy naplót az én macskámról.

Ha Samura nézek, egyből elbizonytalanodom, hogyan lehetett kedvem akár csak olvasni egy másik macska történeteit, nemhogy vágyakozni újabb sztorikra, tekintve, hogy Samu mellett (uralma alatt?) élés nem hagy űrt maga után. A legdiszkrétebb feminin manipulációval ura a háznak, sokszor teljesen úgy hiszem, én előbb akartam valamit megtenni, mint ő, legyen szó felkelésről, kajaadásról, játékról vagy levegőzésről.

Hogy ki is Samu? Bemutatom Nektek, de aztán ne tessenek sikoltozni kérem, ő már az én hapsim, reggelente nekem rajzolgatja a hátamba, hogy adj enni kicsi naivám. A családjáról annyit, hogy Samu anyja, az oroszkék dívacica szépen összefeküdt az alagsori vagány suhanckandúrral, ahogy az elkényeztetett csitrik szoktak. És igen, Samu az ilyen közhelyes kapcsolatok tipikus közhelyes gyermeke lett, igazi dögös álompasi, aki egyszerre rideg, menő, vonzó, kedves és bújós, pont  annyi gyávasággal és önbizalomhiánnyal, hogy az ember lánya azt higgye, neki kell megvédenie. Most 2 éves, ivartalanított, de néha azért priccent egyet, mert ő képes tesztoszteront termelni a saját coolságából is.
Állandóan rohangál , minden ugródeszka neki, átugrik a fejem fölött és belegépel a leveleimbe. Ha púposít, a púp mindig a jobb oldalára kerül, és oldalazni kezd, hogy el ne dőljön. Marha vicces ilyenkor, néha elkapom és megabajgatom; nem tudom, a hiúsága meddig viseli el, hogy amikor ennyire komolyan veszi magát, én hangosan felröhögök és megölelgetem, de egyelőre megtűr az ágyában (az ágyamban).

Samu régen imádta a vezetékeket és a műszaki cikkeket. Három fülhallgatónkat tette tönkre egy hétvége alatt, gondosan lerágta a füleseket és széthordta a lakásban. Kiaggattuk őket az előszobába egy figyelmeztető papírral, hogy bárki jön, ne hagyja elöl, amit félt. Nem vették komolyan, ó, ne viccelj, talán vadállat ez vagy mi?, és aztán szerencsére semmit nem kellett kifizetnünk.

A régi albérletünkben rendszeresen kijárt a lépcsőházba, haverkodott mindenkivel, jellemző, hogy amikor kiköltöztünk, sírva búcsúztattak, és kérdeztek, hogy a macskát is viszitek? Biztosan? Csak úgy kérdeztem. Csak viccből, tudod.  Szóval, Samu mindig jót tesz a hiúságomnak, már amikor nem tűnik fel, hogy őt kedvelik, nem engem.

Na, azt hiszem, ízelítőnek egyelőre ennyit. Ha szívesen olvasnátok még Samuról, legközelebb elregélem, hogy a költözéskor milyen kis kedves esti kalanddal lepett meg minket, amit végül is túlélt, mert nem férek be az ágy alá, így nem tudtam megfojtani."