A Mérgesház melletti karámban látható törpezebuk voltaképpen a púpos marhának is nevezett, ázsiai eredetű szarvasmarhaféle, a zebu törpe méretű változatai. Ezek az állatok így kifejlett korukban is aránylag kis termetűek, hát még borjú korukban. Azt, hogy pontosan milyen apró is egy ilyen törpezebu borjú, bárki megnézheti az Állatkertben, ahol az elmúlt hét közepén látott napvilágot egy ilyen apróság.

A hímnek – vagyis bikaborjúnak – bizonyult utód egyébként igencsak felkeltette a szomszédban lakó szibériai tigrisek érdeklődését is. A csíkos nagymacskák ugyanis technikai okok miatt néhány napig csak a kifutójuk túlsó felét használhatták. Amikor pedig újra birtokba vehették otthonuk zebuk felé eső részét is, a szomszédságban már ott volt az új jövevény. A tigriseket annyira megbabonázta a látvány, hogy egy teljes napig le sem vették a szemüket a kicsiről. A borjú szülei, Zebina és Zeb egyébként 2007-ben érkeztek a kelet-berlini állatkert (Tierpark Berlin-Friedrichsfelde) ajándékaként. A zeburól feltétlenül tudni érdemes, hogy egy olyan háziasított szarvasmarhaféle, amelynek a „normál” szarvasmarhával ellentétben a már kihalt őstulok dél-ázsiai alfaja (Bos primigenius namadicus), és nem az eurázsiai alfaj volt a vadon élő őse. A jellegzetes, marjukon zsírpúpot viselő háziállatokat egyébként nemcsak Ázsiában, hanem Afrika számos területén, illetve Madagaszkár szigetén is tenyésztik. Törpe változatait gyakran kedvtelésből is tartják, írja az állatkert közleménye.

A Parasztudvarban látható hucul lovaknál május 10-én született meg az idei kiscsikó. A kancának bizonyult jövevény – ahogyan a lovaknál általában szokásos – nem sokkal világra jövetele után már lábra is állt, és azóta is egészségesen fejlődik. A hucul ló mérete alapján a pónilovak és a nagylovak közötti „kisló” kategóriába tartozik. Kialakulásának központja a Kárpátok hegyvonulata volt, így rajtunk, magyarokon kívül a lengyelek, a szlovákok, a románok, az ukránok, illetve a ruszinok és más kárpáti népek is a „sajátjuknak” tekintik ezt a fajtát.

Mi több, maga hucul szó is egy népcsoport neve volt eredetileg. A hucul magyarországi állománya a második világháború után csaknem teljesen eltűnt, a maradék népesség megmentése az Állatkert egykori igazgatójának, Anghi Csabának az érdeme. A hucul törzsménes jelenleg a Fővárosi Állat- és Növénykert és az Aggteleki Nemzeti Park közös tulajdona. Az Aggteleki-karszton élő ménesből hoznak rendszeresen egy-egy vemhes kancát Budapestre, hogy az Állatkert közönsége is láthassa ezt a nemzeti kulturális örökség részének tekintett lófajtát. (fotók: Bagosi Zoltán)