Legalább tizennyolc kölyök hancúrozik a prérikutyáknál a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A kölykök pontos számát a gondozók csak közelítő becsléssel tudják megállapítani, hiszen sosem lehet biztosan tudni, hogy az összes állat a felszínen van-e, vagy némelyikük a föld alatti üregekben tartózkodik. A több alkalommal ismételt megfigyelések alapján azonban a tizennyolcas szám a legvalószínűbb.

Ez a sok kölyök természetesen nem egy anyától született, hiszen a nőstény prérikutyák ellésenként általában 2-4, ritkán 5 utódot hoznak a világra. A rengeteg kölyök tehát hat-hét alomból származhat. A kicsik valószínűleg még áprilisban születhettek, ám pontos születési dátumuk nem ismeretes, hiszen – prérikutya módra – a föld alatti üregrendszer valamelyik kamrájának rejtekében jöttek a világra. A csupaszon és vakon megszülető prérikutya-kölykök általában hathetes koruk körül merészkednek elő a föld alól, miután már kinyílt a szemük, és a szőrzetük is kinőtt. Az állatkerti prérikutyák esetében mindez néhány hete történt, de csak mostanra érték el a fejlettségnek azt a fokát, hogy hosszabb időt tölthetnek el az üregen kívül. Így tehát a kölyköket immár a nagyközönség is megfigyelheti.

A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, prérik lakói, Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegőjének frissességéről különleges szellőztető rendszerrel gondoskodnak.

Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegőt. A kis prérikutyák 28-37 napig tartó vemhesség után születnek meg. A szemük egyhónapos korukban nyílik ki, az ivarérettséget pedig második életévükben érik el, és akár nyolc évig is élhetnek. (fotók: Bagosi Zoltán)