Rég volt már, de a macskák már csak ilyenek, újra és újra előbukkannak. Például akkor amikor már vagy 15-20 perce keresed, aztán egyszer csak ott áll a szoba közepén.

Velünk sincs ez másképp. Rusty nem sokára három hónapos lesz, igazi kis virgonc. Szintet nem lépett a legutóbbi napló óta, energiáit a meglévő képességei javítására fordította. Úgy mint:

• magasabbra ugrás
• gyorsabb és látványosabb sprintelés a lakáson keresztül
• "a klasszikus miáú" kivitelezése a konyhában
• sértődött nyávogások színesítése
• szívfacsaróan vérforraló kunyerálás ha a gazdi véletlenül ételhez ér
• lábfejek levadászása reggel minél korábban

Mi is fejlődtünk, előkerültek a gyerekkori emlékek, hogy hogyan kell biztonságos fészket csinálni a lábunknak a takaróból, sokkal messzebbre tudjuk dobni a macskát és ügyesebben térünk ki a játékos harapása elől.

A macska egy napja nálunk így néz ki:

Reggel hatkor mozgás a hálószobában. Gazdik ébresztése. Eddig mindig sikerült átvernem azzal őket, hogy azért sétálok a fejükön mert éhes vagyok. Pedig nem, azért teszem mert kiscica vagyok. (Muhahahahaha.)

Nap közben kitudja mit csinálás. Egész nap azzal vagyok elfoglalva, hogy hatalmas rumlit csapjak. De mindig visszacsinálom mire hazaérnek, mert rendes cica vagyok! Csak be ne szereljenek egy webkamerát, mert akkor lebukok. Amúgy egyszer amikor egész nap egyedül hagytak, több helyre is odahánytam. Sajnos azt nem tudtam már összetakarítani.

Este mikor hazaérnek, össze-vissza harapdálás. Úúgy szeretek játszani és olyan finom kezük van. Egy időben azt hitték megőrültem, de aztán végre rájöttek, hogy mindez csupán játék, mert nem áll előre a bajszom.

Lefekvésnél jó kiscica módjára befekeszem valamelyikük mellkasára és dorombolok. Minél messzebre dobnak le, annál inkább visszamászok. És dorombolok. Éjszaka még egy ideig mászkálok, hátha észrevesznek, vagy legalább velem álmodnak.

Reggel pedig kezdődik az egész elölről.

A macska egyébként jól van, volt egy fosós korszaka ami ellen egy nem túl hatékony diétával védekeztünk (tényleg, mit lehet ilyenkor tenni?), aztán pár napja újra elkezdett hurkásodni az alomba lerakott csomag, aminek megörültünk.

Most pont az első nagy oltások között van félúton, de olyan szép idő volt szombaton, hogy négyszemközt kiengedtük a kertbe pár percre. Mind a négy szemünk rá szegeződött amire szükség is volt, mert pillanatok alatt lent termett a fűben. Itt jegyezném meg, hogy kicsit csalódott vagyok, mert a fű már olyan lapos volt és a macska már olyan nagyra nőtt, hogy elmaradtak azok a vicces pillanatok, amikor az állat először találkozik olyan talajjal ami csikizi a hasát és ezt nem tudván mire vélni, kenguruugrásokkal szökell tova rajta.

Sebaj, az első hó még előttünk van, abban úgyis könnyebb észrevenni a szökni készülő állatot mint az avarban.