Bakancslistája – kimondva vagy kimondatlanul – mindenkinek van. (Ez azon dolgok, élmények gyűjteménye, amelyeket feltétlenül meg kell szerezned, át kell élned, mielőtt feldobod a bakancsot.) Az én listám jelenleg öt tételt tartalmaz: kertes házba költözni, eltölteni egy évet Cesar Millan mellett asszisztensként (altétel: előbb meg kell tanulni angolul, esetleg spanyolul), szabadon élő delfinekkel úszni, búvárkodni a Nagy Korallzátonynál, valamint eljutni Thaiföldre abba a kolostorba, ahol a shaolin szerzetesek együtt élnek a tigrisekkel.

Ez utóbbi tétel “főpróbájaként” vettük az irányt Abonyba, ahol a magánállatkertben két szibériai tigriskölyök cseperedik.

Sibir (ejtsd: Szibír) és Teodóra (Dorka) két és fél hónapos, november elején érkeztek. Kaptak egy kutya lakótársat is, Lujzit, a fekete keverékkölyköt, aki ugyan termetre a legkisebb a hármas fogatban, mégis úgy tűnik, ő az úr(nő) a házban.  

Immár negyedszer voltunk Abonyban, szinte mint haza, úgy járunk oda – tudod, itt még nem kell lekanyarodni, majd odébb eggyel, itt szoktunk gyrost enni –, régi ismerősként üdvözöltük Gerzson kecskét (aki szokásához híven pofátlanul szinte az összes zoocsemegét felfalta),

Buborékot, a törpe vízilovat (akinek a fejét meg lehet vakargatni, és igen cukin mutogatja a manduláját),

az oroszlánokat (akik újabb és újabb szaporulatokkal örvendeztetik meg a látogatókat), a zebrát (akire ráférne egy alapos fogkőtlenítés)

és a többi két- és négylábú lakót, de a fő cél ezúttal a tigriskölykök meglátogatása volt.

És igen, jelentem: a tigriskölykök pont olyan cukik, mint a tévében vagy a fotókon!

Bumfordiak, bájosak, imádnivalók a bamba tekintetükkel, túlméretes praclijukkal, esetlen mozgásukkal. Sokáig, sokáig gyönyörködtünk a birkózásukban, miközben ők folyamatos morgást hallattak, én pedig nyüszögést. Megfogni, ölbe venni sajnos nem lehetett őket. Tóth Ádám, a tulajdonos fia elmondta: ők nem oroszlánok, elég vadak, náluk a támadás komoly.

Mindössze annyit tehettünk, hogy amikor a többórás játék után megfáradva lepihentek, megsimogathattuk a buksijukat.

Puhább a szőrük, mint az oroszlánkölyköknek, és nagyon, de nagyon nehéz volt megállni, hogy ne kapjam ölbe őket. Egyébként a tigriskölykök (és a többi állat is) örökbe fogadhatók jelképesen – cukifüggő családtagoknak ez különleges karácsonyi ajándék lehet. Addig is az állatkert webkameráján keresztül lehet figyelni Sibir és Dorka mindennapjait, ízelítőül pedig egy videó, amit guri készített.

Azt hiszem, mielőbb be kell szereznem egy perselymalacot, és elkezdeni komolyan spórolni a thaiföldi útra. :-)

A két fotóért, valamint az idegenvezetésért köszönet Tóth Ádámnak.