Rusty visszatér a blogra és sokkolja a kutyatartókat.

Szép lassan egyéves lesz Rusty, és méltatlanul régen írtam róla, de most itt a tökéletes alkalom, hogy röviden összefoglaljam a kimaradt fél évet, némi fotóval és egy rövid történettel illusztrálva.

Nem kötik le a nők

Szóval az állatot kiheréltettük, hogy nyugtunk legyen tőle - de főleg neki a többi kandúrtól - és ennek meg is lett az eredménye. Ugyan amikor megjött az első ribanc a környékről és napokig bégetett, hogy valaki hágja meg, komolyan elgondolkoztam egy légpuska vásárlásán, de ezt a kényszert legyőzve inkább figyeltem, hogy a büdös kölök hogyan reagálja le élete első nőjét.

Nos, egy ideig figyelte, hogy mi az isten adja ki ezt a hangot a kerítés másik oldalán, majd megunta és elment bogarakat fogdosni. Win - gondolta magában Nándor, majd bontott egy sört a teraszon.

A pontos részletekhez pedig tessék megtekinteni ezt a fotómontázst.

Első találkozás a vérebekkel

Egyik reggel épp állunk ki a kocsival, kapu nyitva, amikor azt látom, hogy Rusty ott domborít a kapu vonalában és két nagy kutyával néz farkasszemet - ónémetjuhász-szemet. A kutyák először nem értették, hogyhogy nem rohan el ez a vörös cseppség, majd összevissza üldözték a kertben keresztül-kasul. Megpróbáltam harsány anyázások közepette kirugdosni a macikutyákat a kertből, végül felkergették a macskát a fára (csak negyedórával később találtuk meg) és elhúztak. Leginkább azért, mert öcsém felébredve a zajra csipás szemmel kihajolt az ablakon és harsányan elküldte az anyjukba, illetve feljelentést helyezett kilátásba a kutyasétáltató nénikékkel szemben, ha még egyszer bejönnek a kutyáik a kertünkbe.

Tanulság: a kaput óvatosabban kezelem azóta, a nénikék is elkerülik a kerítésemet. Ekkor még nem sejtettem, hogy ez az eset milyen pletykát indít el...

(folytatása következik)