"42 éves családapa létemre nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek a következő esetet. Nyaralásunkat idén augusztusban a bulgáriai Albenán töltöttük. A szállodához odaszegődött a képen látható vörös aprómacsek. Mindenkihez érdeklődve, játékosan szaladt oda. Barátságos, kíváncsi természete pillanatok alatt kedvenccé tette. Minden lakótól kapott egy-két falatkát, tejecskét, simogatást. A személyzet esténként beengedte a recepcióra „asszisztensnek”: a pulton játszott, majd elálmosodván az egyik fotelben dorombolva elaludt. Bájos természete miatt kitaláltuk, hogy hazatérésünkkor magunkkal hozzuk három cicánk mellé „kistesónak”, miután előtte egy állatorvosi redelőben beszereztük a szükséges papírokat. Persze, elkényeztetett pöfetegeink arca külön megért volna egy fotót, amikor meglátják a dobozból előgurulni a kis kíváncsi cicát. Aztán az utolsó előtti napon eltűnt kis barátunk, pont akkor, amikor egy másik család hazaindult egy harmadik országba. A kislány hozzánk hasonlóan imádta a cicát, a harmadik képen épp ő babusgatja – nem nehéz kitalálni, mi történt. Megelőztek bennünket. Azóta sokszor eszünkbe jut, és bízunk benne, hogy a kislány és családja hasonlóan jó és szerető gazdijai lettek, mint mi szerettünk volna lenni. Kívánok mindenkinek jó egészséget és sok örömöt" – írta nekünk Attila.

Köszönjük!