Akik figyelemmel kísérték a Sárkány nővérek cseperedését, bizonnyal örömmel fogadják Krisztitől a történet folytatását. :-)

"Ezennel tudományosan bizonyított tény, hogy az állatoknál is létezik “csak csoportban vagyunk elviselhetetlenül rosszak” viselkedésforma. De ne szaladjunk ennyire előre.

Drága Sárkány (Hordóhas) Pupilla megtalálta álomgazdiját, és egy keddi napon könnyes búcsút vettünk egymástól. Egy fiatal pár fogadta örökbe egy másik cica mellé, az eddig küldött képek alapján piszok jó dolga van a kisasszonynak.

Ez pedig egyben azt jelenti, hogy Mokka egyedül maradt. A párom nem akarta őket külön odaadni, mondván hogy a testvéreket nem szabad elszakítani egymástól – de az érvelésem, miszerint a különböző nemű macskatestvérek igencsak összefekszenek, ha itt az idő, ergo az azonos neműeknél sem lehet életre szóló és eltéphetetlen a kötelék, megtette a hatását. És csodák csodája: Mokka kivirult!

Tudni kell, hogy amíg együtt voltak, Mokkát csak elvétve lehetett megfogni és megsimogatni, emiatt nagyon aggódtam, hogy nem kell majd senkinek. Pupi kedden ment el, Mokka pedig néhány nap alatt olyan változáson ment keresztül, hogy nem győzünk csodálkozni.

Először is mindent kommentál, ráadásul elég elszabott rekedtes hangon, sőt van, amikor hang se jön ki a torkán, csak tátog, de minden helyzetben elég vicces tud lenni. Gondolom, ő minden megnyilvánulását nagyon komolyan veszi, így csoda, hogy még nem kaparta ki a szememet, amikor kajáért nyivákol, én meg csak társalgok vele.

Mivel most már majdnem négy hónapos, hamarosan következik a fogváltás, erre napi edzésekkel készülünk, az ujjamat és a lábujjamat is nagyon szereti szisztematikusan rágni a hátsó fogaival. És tudjátok, mi van: nem is érdekel, hogy fáj, mert annyira örülök neki, hogy így megváltozott.

És hogy még szentimentálisabb legyen ez a napló, már nem is rosszalkodik annyit. Nem borítja ki a kukát, nem rágja ki a teli kajás zacskókat, de persze helyette van más: leszedi az összes elérhető ruhát a szárítóról, majd elhurcolja, amit elbír, lehetőség szerint a macskaalom környékére. Ezen kívül már kétszer beleugrott (nem esett) a vécébe (ez nem vita tárgya, mint az Üvegtigrisben, mert mindkét alkalommal láttam), isten tudja, mi járhat olyankor a fejében, de szerencsére túlélte a megpróbáltatásokat.

A kajához való hozzáállása semmit sem változott, továbbra sem lehet semmit enni anélkül, hogy ő legalább egy darab húst/zöldséget/bármit el ne lopna, ezen szoktunk harcolni, de valahogy mindig akad egy pillanat, amikor nem összpontosítok eléggé, akkor Mokka azonnal lecsap, és elnyargal a szoba sarkába a frissen szerzett zsákmánnyal. Rendszerint nem eszi meg azonnal, hanem annak rendje-módja szerint megtámadja és legyilkolássza a veszedelmes krumplidarabot, de végül mindig az állat győzedelmeskedik a zöldség felett.

Ezektől eltekintve egy tündérbogyó, a dorombolója szemkontaktusra működik macskákkal és emberekkel egyaránt, és rendkívül hálás kis jószág."

Köszönjük!