"Sziasztok!

Szeretném megosztani veletek Bubuka (született Alex) pár fényképét és élettörténetét. Bubu 2001 nyarán került hozzánk kb. 3-4 hetesen, menhelyről. Mi azt hittük, idősebb (meg azt is mondták ott), de az állatdoki felvilágosított, hogy max. 4 hetes. Ebből adódóan az első pár hétben éjszaka 2-3 óránként pici cumisüvegből etettük langyos tejjel. Hála a gondos ápolásnak két évig pokollá tette az életünket. Támadott, tapétát evett (néha kisebb gerinceseket is, pl. szarvasmarha, ember, sárkány), mindent lerombolt és folyamatosan ordított. De imádtuk. Ezért ajándékoztunk neki egy kicsi szürke cicát, Vincentet.
Az első két hétben nem is állt velünk szóba. Köpött, karmolt, anyázott, merthogy ezt mi hogyan gondoltuk?! De "megbarátkoztak". Na jó, ez kimerült annyiban, hogy nem ölték meg egymást, és Bubu a világ egyik legokosabb és legaranyosabb macsává vált.
Teltek-múltak az évek, Vince 8 kilósra hízott, Bu maradt 5,5 körül, szóval a nagy ritkán bekövetkező rivalizálás olyan volt, mintha egy szumóversenyző és egy shaolin kung-fu-mester összecsapása lett volna.
Kb. 2 hónapja Bu beteg lett. Nyirokmirigy-daganatokat találtak nála többet is, a gyomra és belei körül, aminek következtében elég sűrűn hányt. Sajnos a gondos ápolás ellenére is sokat fogyott, a daganatok meg csak nőttek. Szombaton kénytelenek voltunk meghozni életünk egyik legnehezebb döntését, és kicsit több mint 10 éves korában, orvosi segítséggel az örök vadászmezőkre költözött. A harmadik képet kb. 8 éve készítettem, elég komoly véráldozat árán. Azóta is fáj. :D Remélem, megint olyan vidám, mint pár hónapja volt" – írta nekünk István.

Köszönjük! Bubukának csodás élet jutott, biztos vagyok benne, hogy boldogan élt veletek.