2010-ben Svédországban jártam. Éppen egy tavat kerestünk az útitársaimmal. Hárman mentünk háromfelé, de a tavat nem találtuk, viszont egyikünk azzal jött vissza, hogy "képzeld, megijesztettem egy őzet, tök közel volt". Kérdezem: "Tényleg?", erre majdnem felbotlottam ebben a kis őzikében. Szerintem amelyik megijedt, az lehetett az anya, ez meg itt a képeken a gidája. Először azt hittem, halott, vagy haldoklik, vagy beteg. De nem, csak annak tettette magát. Jól megnéztük magunknak, természetesen nem nyúltunk hozzá a szagátadás miatt! Lefotóztam jobbról-balról, aztán nagyon hirtelen állhattam fel a guggolásból, mert abban a pillanatban az őzike sikított egy nagyot, mint egy kislány, és egy szökelléssel a mező közepén lévő susnyásos dombba menekült, de úgy, hogy ki se látszott, amint beugrott. Tényleg sikított! Vicces volt, remélem, megtalálták egymást az anyjával :-)

 

Üdv: egy olvasó"