"Bobó és Kökő névre egyáltalán nem hallgató csincsilláink életéből, saját készitésü ketrecben, a mindig éber gazdik által megörökített pillanatok. Első képen rögtön ébredés után, a reggeli kávéja előtt látható morcos tekintettel Bobó. A befőttes üvegben is ő látható ágyugolyó formájában. Harmadik képen Kökő néz meg minket magának a házikójukból. Ismeretlen gáz\villanyóra leolvasó emberkével is hasonló a teendő" - írja Hooch

Köszönjük!

"Küldök képeket Amidala süninkről például a mesebeli almával (az ostoba emberek kedvéért, akik képtelenek felfogni, hogy a sünik nem szeretik az almát!). Ha tetszik, tegyétek ki" - írja Panni

Köszönjük!

Az alábbi fotókat Csecsebecse képei között találtam. Három tüneményes 6 hetes westie kölyökkutya hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást - evés, játék, rosszalkodás közben.

Még több fotó ide kattintva megtekinthető.

"Mellékelve küldöm Nektek 2 éves 5 kg-os Jenőm néhány képét. Életmódját tekintve inkább mormota. Kivéve reggel, mikor munkába mennék és este, amikor holtfáradtan hazaesek. Ezen időszakokban átvedlik diktátorrá és feltett szándéka megregulázni alattvalóit. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy Őfelségét a délutáni sziesztája közben felzavartam" - írja Timi (szolga l)

Köszönjük!

Továbbra is várjuk kedvenceitekről (főleg kölyökállatokról) írásaitokat, fotóitokat a cukisag@blog.hu email címre! 

"Mellékelve küldeném nektek mindössze 5 hetes kispatkányom, Csipesz fotóját, aki kiskorából kifolyólag szinte 24 órában alszik. Gyorsan elsajátította az alvajárás, alvaevés és alvaivás művészetét, gyakorlatilag bármire képes csukott szemmel. Imád fejjel-lefelé lógni a ketrec tetejéről, szóval lehet hogy van benne egy kis csimpánz vagy denevér vér is, mindenesetre szerintünk nagyon cuki, úgyhogy gondoltam megosztom veletek is" - írja Narancs

Köszönjük!

"Már régebben is terveztem képeket küldeni a fiaimról, de most végre rászántam magam. A babaképek übercukik, nem beszélve a nóziképről, illetve a palacsintapatkányról. :) 
A bónuszkép pedig a dzsungáriai törpehörcsögöm, Stan" - írja Jucus

Köszönjük!

" Ezeket a cicákat minden percben lehetne fényképezni, annyira aranyosan csinálnak mindent. Elég egy pillantás és máris ellágyul tőlük az ember. A fotókon egy számítógépes dobozkán üldögélnek, rajta melegednek. Megtalálták a gátor legmelegebb helyét" - írja Sz. Éva

Köszönjük!

No de mi az a gátor?

"Lefényképeztem egy sünit, akit hetek óta etetünk macskatáppal a budai várban. Elég kicsike, valószínűleg idén születhetett. Nem adunk neki sok tápot, inkább csak kipótoljuk azt a kaját, amit keresgél. Viszont annyira ízlik neki, hogy most már ha meghallja a zacskó csörgését, azonnal kigömbölyödik és elkezdi boldogan eszegetni. Az sem zavarta, hogy tőle kb. 1,5 méterre guggoltam" - írja Rita

Köszönjük!

"nem tudom miért csinálják, de űbercukik" - írta és találta Sixx.

Engem kislány korom tapsolós játékára emlékeztet, aminek nem tudom a nevét.

Köszi Sixx!

Forrás: YouTube

Míg Ugandában a cerkófmajom volt a kedvenc állatom, Ruandában sikerült eljutnom a hegyi gorillákhoz. Belőlük már csak mintegy 700 él szabadon, mind Kongó, Ruanda és Uganda találkozásánál, így természetes közegükben csak ezekben az országokban lehet meglátogatni őket. A gorillalátogatás nem olcsó mulatság, 500 dollár az engedély, amit hónapokra előre kell lefoglalni, ugyanis ilyen árfekvés mellett is jócskán meghaladja a kereslet a kínálatot. A gorillacsaládokat csak egy-egy 8 fős csoport látogathatja meg egy nap, egy órára, így limitált a napi látogatók száma. Jelenleg Ruandában 9, Ugandában 5 család látogatható, Kongóban nem szerveznek ilyen utakat. Az engedély megszerzése csak az egyik nehézség, mert utána még el is kell hozzájuk jutni, meglehetősen járatlan utakon, sűrű őserdőben, 3000 méter tengerszint felett, hegynek felfele kaptatva. Mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban, amikor az ember szembe találja magát egy 200 kilós ezüsthátúval, akkor nem számít se a fáradtság, se az eső, se a szúrós növények, se a magas árfekvés. Semmilyen állatkerti látogatás, olvasmány, mások által előadott élménybeszámoló nem készíti fel az embert arra az megrázó érzésre, amikor belenéz 1-2 méterről egy gorilla szemébe, az erdő közepén. Óriási élmény. A mi csoportunk ráadásul egy olyan családot látogatott, ahol volt egy 2 napos újszülött - neki csak a feje búbját láttuk, de kísértetiesen hasonlított egy hajas kisbabára. A gorillák egyáltalán nem bánták a látogatást és nagyon érdeklődően, barátságosan fogadtak minket, a felnőttek egykedvűen rágcsálták a bambuszt, a kicsik játszottak, bírkóztak, nyoma nem volt semmiféle King-Kong mítosznak. Vegetáriánus, kedves, imádnivaló mackók.
További fotók, valamint tudnivalók a gorillákról, illetve a gorilla-túráról itt" -írja Éva

"Josi kutyánk egy tündéri francia bulldog, aki mellett 3 cicánk is van. így szegény Josinak állandóan meg kell küzdeni azért, ami valjában az övé: az ágyáért! (Persze a cicáknak is van saját fekhelyük. Valamiért mégis mindig az kell nekik, ami a másé – ki érti ezt?) Szerintem nagyon cukik, remélem, nektek is tetszeni fog" - írja Tünde 

Köszönjük!

"Szeretnék néhány képet megosztani veletek a sisakos kaméleonomról, remélem elég cukinak találjátok őt is! A nagyfiú 2009 júliusa óta van velem, de akkor még egér nagyságú volt. Mára szépen megnőtt, és együtt randalírozunk. Kami nagyon szeret napozni, és az ablakban nézelődni. Amikor világos színe van, akkor a legboldogabb. Remélem még sok-sok hosszú éven keresztül bandázhatok vele az ablakban :) További sikeres cukiságoskodást kívánok" - írja Nyuszedli

Köszönjük!

"egy kedves barátunknál Röszkén fotóztuk le az ottani népes cicakolónia egy részét. Szerintetek hány macskát rejtettünk el a képen? Egy meg itt ül az ölemben és dorombol" - írja Anna

Köszönjük!

Az egész világ ellen. Azt hittétek, nem is lesz már poszt, mi? Haha!

Egy hete, csütörtökön vittük el Graf dokihoz oltatni. Kétféle oltást kaphat egy kismacska, egyet a házi bajok ellen - ez akkor jó, ha csak szobában lesz tartva és egyet a világ ellen - akkor javasolják, ha kijárós lesz a cica.

Valószínűleg nem tudnánk sokáig bent tartani a macskát amúgy sem, úgyhogy a kijáróst kapta. Egy hónap múlva meg kell ismételni, tiszta sor, a macska egy-két napra belassul, eltunyul (ez nem baj, addig se villámlik vörösen semmi a házon belül) és az evéstől is elmehet a kedve. Szuper.

Mivel az állat szerdán sem volt hajlandó enni rendesen ezért kicsit beparáztunk, úgyhogy felhívtam a dokit aki első lépésként lázmérést javasolt. Na most egy macska láza csak végbélen át mérhető, lehetőleg gyors, digitális hőmérővel. Infrásunk van, ez gyorsnak gyors, de elég durva análnak fogná fel a macska (és mi se dugnánk a fülünkbe utána), klasszikus hőmérőből meg csak higanyos van, amit 10 percig kéne benntartani. Aki szerint ez lehetséges, az előbb csikizze meg egy királykobra nyelve hegyét.

Nyilván elvetettük. Azért megnéztünk előtte egy-két youtube-os oktatóvideót, aztán döntöttünk a doki mellett.

Doki bácsi megmérte a lázát (semmi), adott neki egy gyulladáscsökkentőt, biztos-ami-biztos alapon, aztán hazavittük. Próbáltuk vuduzni, kevergetni a kajáját, melegíteni a kajáját, eldugni és hirtelen elővarázsolni de hiába csak egy háromszögfejű kisállat, nem lehet ilyen könnyen átbaszni.

Végül öcsém vágta át a gordiuszi csomót és vele együtt két szál füstlit is, karikára, azt befalta az állat mintha nem lenne holnap.

Most ott tartunk, hogy hiába kéne a büdös kölöknek macskakaját adni, lehet inkább spar budget virslit adunk neki - keverve a konzervétellel - mert azt legalább eszi.

Az egész éhségsztrájk azt jelenti, hogy egy egység kajának a harmadát eszi meg, a többit otthagyja, közben rohangál, nyávog, játszik, harap és kínosan nagyokat szarik. Szóval nem értjük mi van, a virsliprojekt mellett próbálunk azzal kompenzálni, hogy többet foglalkozunk vele mint eddig, hátha csak szeretethiánya van.

Jövő héten jelentkezem, hogy mi lett a megoldás.

"A helyes, szőrös kis állatkákat szeretjük  - én különösen a pókokat. :-) 
Tegnapi mezei sétám során találkoztam össze ezzel a nagyon helyes  réti farkaspók (Hogna radiata) mamával. A nemrég kikelt babapókok a kb. 2,5 centis mama hátán összekapaszkodva utaztak, ahogy ez a farkaspókokra jellemző. A pókmama igen fürgén mozgott, persze azonnal el akart bújni a fűszálak alatt, így rámásztattam egy kis doboztetőre, hogy addig a pár pillanatig ne rohanjon el, míg alaposan lefotózom. Közben pár baba leszaladt a hátáról, így egyik babáról is van külön kép (a kis jószág kb. 2mm "nagy" volt). Pillanatokkal később a babák visszamásztak a biztonságot jelentő mamahátra, majd a mama leszaladt a fűbe és el is bújt. 
A farkaspókok a földön rohangászva aktívan vadásznak, általában náluk egy kicsit kisebb termetű rovarokra, emberrel szemben igencsak félénkek, egyáltalán nem agresszívek, felesleges félni tőlük! A szülői gondoskodás e formája igen látványos és bár az egyszülős családmodell a divat náluk, egy ilyen kis pókcsalád mindenek felett CUKI!" - írja LGYM

Köszönjük! 

"Pocak kisasszony ébredezik álmából a csatolt képeken.  Szerintem rettentően cuki, a kis talpacskái főleg azok az első fotón. Természetesen részemről az objektív hozzáállás nem is kérdéses" - írja Anna

Köszönjük!

Hol marad a bukósisak? 

YouTube-on találtam

"Ő Mozes (kicsit későn derült ki hogy nőstény, addigra volt már neve), és a 6 kis vadorzó. A képen 4 naposak. Az anya és a babák is jól vannak" - írja Zsófi

Köszönjük!

"Sziasztok, bár én akármilyen mennyiségben bírom nézni a macskákat, a közakarat előtt meghajolva legyenek más állatok is. Mivel elég sokat utazom mindenfelé, van szerencsém érdekes, egzotikus állatokat fotózni. A múltkori lundás és szkua bébis fotók után most küldenék néhány képet egy fehérbarkójú cerkófmajom család hétköznapjairól, amikor is a bébi szopizott, a papa kurkászta a mamát, én meg nem átallottam mindezt lefotózni, Ugandában" - írja Éva

Köszönjük!

"Gondoltam megosztom veletek Lili kutyám játék közbeni ezer arcát, illetve hogy mennyire türelmesen tudja kivárni, amíg a malac kijön végre a szekrény mögül" - írja Niki

Érdemes a színekre figyelni!

Köszönjük!