A vér nem válik vízzé, pláne nem jégkockává – egy jegesmedvekölyök mi mással is játszhatna az állatkertben, mint egy jégkockával?

Forrás: indavideo

"Helló, cukiság!
Egyik sétánk során a falu végén ez a disznó jött velünk szembe, aztán felfedeztük a komplett családot. Nem értek hozzá, így nem tudom, milyen fajta" – írta nekünk Orsi. Nekem vietnami csüngőhasú a tippem, de várjuk olvasóink szakértő megjegyzéseit! Azokat a kommentelőket pedig, akik a malacok húsipari hasznosításával kívánják terhelni az oldalt, nagy tiszetelettel felkérem, hogy máshol osszák az észt, ez nem az a blog, ahol erre kíváncsiak vagyunk. :-) – Házisárkány

 
Köszönjük!

"Sziasztok!

Figyelmetekbe ajánlanám az alábbi videóban főszerepet játszó két rosszcsont 2 hónapos ormányosmedve-kölyköt. :) Nincs igazán jó kifejezés arra, mennyire cukik ezek a kis jószágok, de gondoltam, ezt mindenkinek érdemes megnéznie. :) Egyébként élőben is
megtekinthetőek Ócsán, az Equina Lovasfarmon" – írta nekünk Tícia.

Köszönjük! Forrás: indavideo

Köszönjük! És igen, ránagyítottam, neki is kilóg a foga! Cuki! :-)

Forrás: indavideo

Bemutatkozott a nyilvánosságnak a Magyar Madármentők Alapítvány. A Fővárosi Állat- és Növénykert által életre hívott alapítvány célja, hogy támogatásokat gyűjtsön a városligeti intézmény madármentő tevékenységének támogatására. Magyarországon az elmúlt tíz évben a mentett madarak több mint kétharmadával a Fővárosi Állat- és Növénykertben foglalkoztak.

A Fővárosi Állat- és Növénykert évtizedek óta foglalkozik madármentéssel. Ezt a tevékenységet mindenki jól ismeri, aki rendszeresen nyomon követi a híradásokat, hiszen évente többször hallani arról, hogy a városligeti intézmény szakemberei mentett állatokat, gólyákat, ragadozó madarakat, esetleg kisemlősöket engednek szabadon. Erre a mentőmunkára elsősorban a sérül, például csonttöréses, mérgezéses tüneteket mutató vagy áramütött, rossz kondíciójú, esetleg elárvult madaraknak van szüksége. A mentőtevékenység emellett kisemlősökre (sünök, mókusok, pelék), valamint különféle hüllőkre is kiterjed.

Az ilyen okok miatt az Állatkertbe került állatok száma évente csaknem ezer körül szokott lenni. Állapottól függően nagy részüket sikerül megmenteni, illetve jelentős számú egyedet, amelyek az önálló életre alkalmasak, vissza lehet telepíteni a szabad természetbe. Ha csak a számokat nézzük, az elmúlt tíz évben a Magyarországon mentett madarak több mint kétharmadának gyógyítását és gondozását a Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei végezték, így az intézmény egymaga több madarat mentett, mint a többi, ilyen tevékenységgel is foglalkozó szervezet együttvéve.

Mivel a mentett állatok többnyire védett, esetenként fokozottan védett fajok képviselői, az évente megmentett, és a természetbe sikeresen visszajuttatott egyedek természetvédelmi eszmei értéke – a fajok arányától függően – több tízmillió forint. A kert által végzett mentő tevékenység így természetvédelmi értékben is kifejezhető hasznos közfeladat.

A Fővárosi Állat- és Növénykert természetesen több más szervezettel, így a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME), illetve az egyes nemzeti parkokkal is együttműködik a madármentő tevékenység terén. Az állatok gyógyítását és a gyógyulási, illetve felerősítési időszakban történő gondozását azonban az Állatkertben végzik, így az ezzel kapcsolatos költségek is itt jelentkeznek. A kert évente több mint tízmillió forintot költ a mentett állatokkal összefüggő költségekre, az állatgyógyászati készítmények beszerzésétől kezdve a takarmányon és munkaerő költségeken át egészen a szükséges szállítások üzemanyag igényéig. Mivel az Állatkert e költségek fedezetét a működés mellett egyre nehezebben tudja előteremteni, egy alapítványt hozott létre az állatmentő tevékenység támogatására.

A Magyar Madármentők Alapítvány célja, hogy támogatásokat, adományokat gyűjtsön a Fővárosi Állat- és Növénykert madármentő, illetve állatmentő tevékenységhez. Mivel országos szinten itt történik a legtöbb madármentés, ráadásul a szakmai munka a lehető legnagyobb esélyt nyújtja a szabadon engedett madarak sikeres túléléséhez, az egész hazai madár- és állatmentő tevékenység eredményessége szempontjából fontos, hogy ehhez a fontos természetvédelmi munkához megfelelő források álljanak rendelkezésre.

Forrás: állatkert hírlevele, fotók: Bagosi Zoltán

Íme a pingvinek aquaparkja, óriáscsúszdával, kristálytiszta vizű, gigantikus medencével! Játék után fáradjanak a büfébe, ahol friss halak széles választékával állunk éhes vendégeink rendelkezésére! 

Forrás: indavideo

Rusty visszatér a blogra és sokkolja a kutyatartókat.

Szép lassan egyéves lesz Rusty, és méltatlanul régen írtam róla, de most itt a tökéletes alkalom, hogy röviden összefoglaljam a kimaradt fél évet, némi fotóval és egy rövid történettel illusztrálva.

Nem kötik le a nők

Szóval az állatot kiheréltettük, hogy nyugtunk legyen tőle - de főleg neki a többi kandúrtól - és ennek meg is lett az eredménye. Ugyan amikor megjött az első ribanc a környékről és napokig bégetett, hogy valaki hágja meg, komolyan elgondolkoztam egy légpuska vásárlásán, de ezt a kényszert legyőzve inkább figyeltem, hogy a büdös kölök hogyan reagálja le élete első nőjét.

Nos, egy ideig figyelte, hogy mi az isten adja ki ezt a hangot a kerítés másik oldalán, majd megunta és elment bogarakat fogdosni. Win - gondolta magában Nándor, majd bontott egy sört a teraszon.

A pontos részletekhez pedig tessék megtekinteni ezt a fotómontázst.

Első találkozás a vérebekkel

Egyik reggel épp állunk ki a kocsival, kapu nyitva, amikor azt látom, hogy Rusty ott domborít a kapu vonalában és két nagy kutyával néz farkasszemet - ónémetjuhász-szemet. A kutyák először nem értették, hogyhogy nem rohan el ez a vörös cseppség, majd összevissza üldözték a kertben keresztül-kasul. Megpróbáltam harsány anyázások közepette kirugdosni a macikutyákat a kertből, végül felkergették a macskát a fára (csak negyedórával később találtuk meg) és elhúztak. Leginkább azért, mert öcsém felébredve a zajra csipás szemmel kihajolt az ablakon és harsányan elküldte az anyjukba, illetve feljelentést helyezett kilátásba a kutyasétáltató nénikékkel szemben, ha még egyszer bejönnek a kutyáik a kertünkbe.

Tanulság: a kaput óvatosabban kezelem azóta, a nénikék is elkerülik a kerítésemet. Ekkor még nem sejtettem, hogy ez az eset milyen pletykát indít el...

(folytatása következik)

 "Tizenkilenc évnyi szünet után ismét kistigrisek születtek a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A három kölyök május 10-én született, de eddig még csak a gondozók láthatták őket. A kicsik hétfőn kapják meg a védőoltásokat, keddtől pedig várhatóan a nagyközönség is láthatja őket.

 Beváltotta a hozzá fűzött reményeket Niva, a tavaly októberben Budapestre érkezett hatéves tigrishölgy. A Rheneni Állatkertben született nőstényt ugyanis azzal a céllal szerezte be a Fővárosi Állat- és Növénykert, hogy a már 2004 óta a fővárosban élő, most nyolcéves hímmel, Norbival szaporodóképes párt alkossanak. A két állat összeszoktatása sikeres volt, s a gondozók januárban már több párzást is megfigyelhettek. A frigy eredményeképpen május 10-én Niva három kölyköt hozott a világra.

A most másfél hónapos kölyköket az állatgondozókon kívül eddig senki sem látta, az állatkerti munkatársak ugyanis nem akarják zavarni az anyát és a kölyköket. Éppen ezért fotókat sem készítettek róla eddig. Erre legkorábban a jövő hét elején lesz lehetőség, akkor ugyanis néhány percre elválasztják a kicsiket az anyjuktól, hogy az ilyenkor szükséges műveleteket, az állatok nemének megállapítását, a védőoltások beadását illetve az azonosító chip beültetését elvégezzék. A kifutóba várhatóan jövő kedden engedik ki az anyát a kölykökkel együtt, így a közönség akkortól láthatja majd a jövevényeket.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben utoljára éppen 19 éve, 1992. május 5-én születtek kistigrisek. Az akkori tenyészállatok, Jeroska és Nahar frigyéből szintén három kölyök született. Az azóta eltelt csaknem két évtizedben rendszerint nem voltak megfelelőek a tenyészállatok, ezért nem születtek utódok a kert tigriseinél. Egyébként nem a tigrisek az egyedüli állatok, amelyek a közelmúltban hosszabb szünet után ismét sikeresen szaporodtak Budapesten. Hosszabb szünet előzte meg a tavaly januárban született gorillakölyök, a tavaly márciusban napvilágot látott zsiráfborjú, valamint a tavaly áprilisi születésű orangutánkölyök világra jövetelét is. A kölykök világra jövetele természetvédelmi szempontból is fontos, hiszen a szibériai tigrisek veszélyeztetett állatoknak számítanak."

Forrás: állatkert hírlevele, fotó: Bagosi Zoltán

Mivel a kicsiket még nem fotózták, arról kaptunk képet, ahogyan "készültek". :-) Jövő hétfőn azonban mindenképpen közlünk képeket a csöppségekről is!

"Kedves Cukiság!
Elküldöm életem első cukiságáról a legcukibb fotóimat. Nyufika húsvéti nyusziként került hozzám, a páromtól kaptam, és bár pár eredeti gazdija csak pár napra szerette volna kölcsönadni nekem, ez elég hosszú távra nyúúúúlt... Nyufika felköltözött velünk Budapestre, és bár szép lassan kinőtte a lakást, mi teljesen a szívünkbe zártuk. Nem gondoltam volna soha, hogy egy nyuszi így az emberhez nőhet. Segített a vizsgaidőszakban, és sokszor a munkába is eljött velem. :)) Sajnos nyuszikánk azóta visszakerült anyukájához és kistestvéréhez a Balatonra, de mi mindennap gondolunk rá és megnézegetjük a képeit. Nagyon hiányzik, és remélem, a fotókat látva majd ti is megértitek, miért volt olyan nehéz megválni tőle..." – írta nekünk Kitti.

Köszönjük, megértjük. :-)

"Sziasztok!

Szeretném bemutatni nektek Fantomot, aki nem szokványos körülmények között került hozzám. Előéletéről annyit lehet tudni, hogy kiscicaként egy gyerek találta a villamosmegállóban, aki berakta a táskájába, majd jó ötletnek gondolta a táskát macskástól(!) beadni a könyvtár ruhatárába. Az ottani alkalmazottak már kevésbé voltak elragadtatva, és némi balhézás után – amelyet döbbent olvasóként hallgattam végig – a cicát lazán kidobták az utcára. Így esett, hogy amikor könyvekkel megpakolva kiértem, ott ácsorgott a járdán ez a teknőctarka-fehér, zöld szemű, rózsaszín talppárnájú (akkor még) apróság, és gyönyörű volt! Felvettem, megsimogattam, és szépen megmaradt a kezemben, így egyértelműen haza kellett hoznom. Ennek sok éve, azóta látványosan megnőtt, és – ezt nem a gazdi elfogultságával mondom, bárki, aki találkozik vele, ilyen cicát akar magának, ő a macskaetalon – a világ legjobb természetű, legszelídebb, legbújósabb, legpuhább, legokosabb cicája (természetesen érti, amit mondok, és viszont), a legjobb munkatárs (szakdolgozataimat együtt írtuk, fordításaimat együtt készítjük – megvan a helye az asztalon!), szemem fénye, drága pici mindenem. Kedvenc csemegéje a máj és a hal, kedvenc száma pedig az Epicától a Feint, ha meghallja, olyan képet vág, és olyan hangosan dorombol, mintha hárman simogatnák egyszerre (Többek között Chopint szereti még nagyon.) Másoktól simit elfogad, sőt egyenesen elvár, de felvenni csak nekem engedi magát. Szívesen barátkozik, de ő szeret kezdeményezni (az illető megkörnyékezésével, majd ölébe fészkelődéssel) – ha valaki "jaj de aranyos cicaaaaaa!" felkiáltással magához akarja ölelni, akkor méltatlankodva kiszabadítja magát. :) Nagyon örülnék, ha viszontlátnám a képeit a blogon, és egyben köszönöm, hogy amióta rátok találtam, rendszeresen feldobjátok a napomat!" – írta nekünk Rita.

Köszönjük!

"Sziasztok!
Ő itt a kis westie-nk, Carloska, kis családunk nagy kedvence. :) Imádja hosszú séta után hűteni a pocakját :)" – írta nekünk Pattus.
 

Köszönjük!

"Sziasztok! 

A mellékelt képen egy új növényfaj, a "cserepes cica" látható. Igen ritka példány, jelenleg egy példányt regisztráltunk egy szilvásváradi kertben. A növény ültetést nem igényel, saját maga mászik bele a cserépbe! :)" – írta nekünk Marci, aki sajnos tévedésben van. Olvasóink bizonyára megerősítenek abban, hogy ez a (növény? állat?) faj igencsak gyakori (a mi háztartásunkban mindjárt két példányt is gondozunk), de kétségkívül rendkívül cuki egyedre tettek szert ők is. :-)

 Köszönjük, és óvatosan az öntözéssel!

Köszönjük, és várjuk a képeket Alexről nagyobb korában! :-)

Pontosan ilyen takarót szeretnék én is!!! :-)

Forrás: indavideo

 Huculcsikó cseperedik a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az Északkeleti-Kárpátokban kialakult hegyi lófajta veszélyeztetettnek számít. Magyarországi állománya a háború után csaknem eltűnt, ám az állatkert akkori főigazgatója megszervezte a fajta hazai fenntartását.

Nemcsak az egzotikus vadállatok szaporodnak jól a Fővárosi Állat- és Növénykertben, hanem a különféle háziállatok is. Legutóbb a parasztudvarban látható hucul lovaknál született kiscsikó. Az Ormos nevű kanca még június 9-én adott életet a most már korlátlanul látogatható csikónak. A hímnek bizonyult állat az Okos nevet kapta.

Természetesen a lovak szaporodása Magyarországon nem számít különleges eseménynek, az állatkerti parasztudvarban látható huculcsikó mégis érdemes a nyilvánosság figyelmére. A hucul ló ugyanis, amelyet a “Kárpátok pónijának” is neveznek, régen honosult, veszélyeztetett háziállatfajta, amelyet több más nép mellett mi, magyarok is közös kulturális örökségünk részének tekintünk.

Maga a fajta az Északkeleti-Kárpátok mentén alakult ki, aránylag kis termetű, szívós, eredetileg hegyi terepen használt hátas, málhás és fogatos lóként. Nevét a hucul népről kapta, amely a fajta eredeti tenyésztője lehetett, bár a Bukovina, Galícia és a történelmi Magyarország határterületén élő népek mind használták, így ma Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban és persze Magyarországon is őshonos, illetve régen honosult fajtának tekintik. A fajta szervezett tenyésztése az 1700-as évek végén kezdődött, elsősorban hadi célokkal, hiszen a hegyi tüzérség szállítási feladatainak megoldására ez a fajta volt a legmegfelelőbb. A lucsinai és a radautzi huculménes különösen híres volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a magyarországi állomány tenyésztési központja Turjaremete és Bántapusztán volt a Honvédség felügyelete alatt.

A második világháborút követően az állomány részben elpusztult, részben szétszóródott, így a hazai hucul populáció csaknem teljesen elveszett. Az 1960-as években azonban Anghi Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert akkori főigazgatója összegyűjtötte a még fellelhető állatokat. Az akkor alapított ménes jelenleg Jósvafő közelében van elhelyezve, az Állatkert és az Aggteleki Nemzeti Park együttműködése nyomán. Az együttműködés része, hogy a ménesből egy-egy kanca rendszeresen az Állatkertben vendégeskedik, hogy a látogatók megismerhessék ezt a különleges lófajtát. Az állatkerti bemutatásra mindig vemhes kancát választanak ki, hogy a kiscsikó Budapesten jöjjön a világra.

Köszönjük a tájékoztatást az állatkert sajtóosztályának, a fotókat pedig Bagosi Zoltánnak!

Köszönjük!

A kis tatu rettenetesen szomjas lehet...

Forrás: indavideo

Vagy csak – korunk kihívásásnak megfelelve – idegen nyelvet tanult?

Forrás: indavideo

"Ezt a két képet azért küldöm nektek, mert jól látszik rajtuk, hogy adott esetben a mentett kutyus sem veszélyes a kisgyerekekre. Rozsdi ugyanis menhelyi mentett kutya, súlyosan viselkedészavaros volt (szerencsére már nem az), mégis látszik, mennyire jól kijön Zitával, a másfél éves csöppséggel. A második képen már látszik, hogy az anyjára ütött, aki állatorvos. Úgy vizsgálgatja Rozsdi fogazatát, akár egy profi!" – írta nekünk Dóri.

Köszönjük!