"Tudom, hogy erre még nem volt példa a cukiság történetében (legalábbis én nem emlékszem rá), de bátorkodom továbbítani nektek egy kétségbeesett hölgy társkereső hirdetését, akinek a kijelölt vőlegényét sajnos megmérgezték" - írta nekünk Petra.

"Pötty másfél éves cicalány, készen áll a boldog anyaságra, és ehhez keres egy jóvágású macsómacskát alkalmi légyottra. Házasság kizárva, gyerektartást nem kér, minden kandúr álma. Köszönjük, ha segítetek!"

"A legújabb családtagunk. Egyelőre a Kisfiam névre hallgat, remélem, tetszik nektek" - írta nekünk Violetta. Gondoltuk, talán kérhetünk az olvasóktól ötletet, hogy mielgyen a cica neve, de tulajdonképpen a Kisfiam elég jó, nem?

"Ez a süni hajnalban bemászott anyámék kertjébe. Másnap elvittük egy utcányit, de visszajött hajnalban. Betették a dobozba, hogy majd másnap messzebb viszik, de reggelre öt kis sünnel együtt találták a dobozban. Reggel puha kistüskék voltak csak, estére pedig teljesen megkeményedtek, és rém viccesek voltak. Egész nap pihentek a dobozban, majd este az erdőben szabadon engedtük őket, almával, dobozzal, pokróccal. Ma este megyek megnézni, mit csináltak vajon, a dobozzal, pokróccal mi újság" - írta nekünk László. Reméljük a süncsalád boldogságban, egészségben él tovább az erdőben.

Cuki, izgalmas és csodaszép ez az elefántcickányt bemutató kisfilm, amiben azért lehet kicsit rettegni is.

Szündy küldött nekünk néhány képet a kiscicáiról, de már ez az első kikészített minket, reméljük a kedves olvasókat is. Önök mit olvasnak ki belőle?

Na és akkor jöjjön a többi:

Legalább tizennyolc kölyök hancúrozik a prérikutyáknál a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A kölykök pontos számát a gondozók csak közelítő becsléssel tudják megállapítani, hiszen sosem lehet biztosan tudni, hogy az összes állat a felszínen van-e, vagy némelyikük a föld alatti üregekben tartózkodik. A több alkalommal ismételt megfigyelések alapján azonban a tizennyolcas szám a legvalószínűbb.

Ez a sok kölyök természetesen nem egy anyától született, hiszen a nőstény prérikutyák ellésenként általában 2-4, ritkán 5 utódot hoznak a világra. A rengeteg kölyök tehát hat-hét alomból származhat. A kicsik valószínűleg még áprilisban születhettek, ám pontos születési dátumuk nem ismeretes, hiszen – prérikutya módra – a föld alatti üregrendszer valamelyik kamrájának rejtekében jöttek a világra. A csupaszon és vakon megszülető prérikutya-kölykök általában hathetes koruk körül merészkednek elő a föld alól, miután már kinyílt a szemük, és a szőrzetük is kinőtt. Az állatkerti prérikutyák esetében mindez néhány hete történt, de csak mostanra érték el a fejlettségnek azt a fokát, hogy hosszabb időt tölthetnek el az üregen kívül. Így tehát a kölyköket immár a nagyközönség is megfigyelheti.

A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, prérik lakói, Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegőjének frissességéről különleges szellőztető rendszerrel gondoskodnak.

Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegőt. A kis prérikutyák 28-37 napig tartó vemhesség után születnek meg. A szemük egyhónapos korukban nyílik ki, az ivarérettséget pedig második életévükben érik el, és akár nyolc évig is élhetnek. (fotók: Bagosi Zoltán)

"Jolántól kaptuk ezt a kupac kutyát, mindenféle kommentár nélkül. Annyit tudunk, hogy 8 hetesek és még nincs túl sok helyre szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

De ahogy látjuk, ezzel a viselkedésünkkel nem voltunk egyedül:

"Most, hogy végre kisütött a nap, versenyt lustálkodtunk a macskámmal, Cilivel. Ő győzött" - írta nekünk Éva.

"Csatoltan küldöm a 11 hónapos puli kutyusom két képét. Talán nem csak szerintem zabálnivaló. Amíg virágzott a fűzfánk a kertben naponta többször is az "ilyen lett" látvány fogadott a gondos bunda rendbetétel ellenére" - írta nekünk Tímea.

"Réti sas fiókák, fészekben, Somogyban csináltuk egy hete, hosszas előkészítés után. Az öreg saspár észre sem vette... Hogy cukik-e? Azt nem tudom, de nekem bejönnek ezek a még pelyhes griffmadarak" - írta a természetfilmes Zozó. A kommentekben várjuk a címben szereplő kérdésre a választ.

"Küldök képet legújabb hörcsögömről, akinek jelenleg még nevet keresek. A dió kedvéért hajlandó háton ülve enni- a gazdi legnagyobb gyönyörűségére! Persze jól lemorzsázza magát. Ajánlom figyelmetekbe a búbos talpakat és a fehér pocit is!" - írja Zita.

A videó egy costa rica-i lajhároviban készült, ez a világ egyetlen lajhárárvaháza. További képeket az intézményből itt találhat.

Dalmának köszönjük a találatot.

Tudjuk, tegnap is nyulaztunk, de most Jézus Krisztus subjecttel kaptunk egy levelet, raádásul egy szuperfoltos nyusziról.

"Ez a nyúl neve. Komolyan. Napi szinten inkább csak Nyunyó. Abszolút szobatiszta, és Ikeás lakásban él. A füle lóg, nagyon szeret rohangálni és rosszalkodni, ami főleg a vezetékek, papucsok és az asztal lábának rágcsálásában merül ki. A legóra is rámegy. Egyébként olyan, mint egy kutya, örül, ha hazajövünk, magányos, ha nem, csak szerencsére nem ugat. A szintén házi görögteknőst látványosan ignorálja. Hát ennyi" - írta nekünk RÁJEN és Andeee.

Antal küldte nekünk minden kommentár nélkül ezt a nyulat és mi azonnal bele is szerettünk a füleibe. Mármint a nyúl füleibe.

"Szerintem kihagyhatatlan a cukiságok közül lányom Mircsi nevű kiscicája, aki az egyik képen ismerkedik a kutyánkkal, a másikon meg békésen szendereg az új játékával" - írta nekünk Edit és mivel mi nagyon szeretjük a barátkozós képeket, posztoljuk is gyorsan.

A Mérgesház melletti karámban látható törpezebuk voltaképpen a púpos marhának is nevezett, ázsiai eredetű szarvasmarhaféle, a zebu törpe méretű változatai. Ezek az állatok így kifejlett korukban is aránylag kis termetűek, hát még borjú korukban. Azt, hogy pontosan milyen apró is egy ilyen törpezebu borjú, bárki megnézheti az Állatkertben, ahol az elmúlt hét közepén látott napvilágot egy ilyen apróság.

A hímnek – vagyis bikaborjúnak – bizonyult utód egyébként igencsak felkeltette a szomszédban lakó szibériai tigrisek érdeklődését is. A csíkos nagymacskák ugyanis technikai okok miatt néhány napig csak a kifutójuk túlsó felét használhatták. Amikor pedig újra birtokba vehették otthonuk zebuk felé eső részét is, a szomszédságban már ott volt az új jövevény. A tigriseket annyira megbabonázta a látvány, hogy egy teljes napig le sem vették a szemüket a kicsiről. A borjú szülei, Zebina és Zeb egyébként 2007-ben érkeztek a kelet-berlini állatkert (Tierpark Berlin-Friedrichsfelde) ajándékaként. A zeburól feltétlenül tudni érdemes, hogy egy olyan háziasított szarvasmarhaféle, amelynek a „normál” szarvasmarhával ellentétben a már kihalt őstulok dél-ázsiai alfaja (Bos primigenius namadicus), és nem az eurázsiai alfaj volt a vadon élő őse. A jellegzetes, marjukon zsírpúpot viselő háziállatokat egyébként nemcsak Ázsiában, hanem Afrika számos területén, illetve Madagaszkár szigetén is tenyésztik. Törpe változatait gyakran kedvtelésből is tartják, írja az állatkert közleménye.

A Parasztudvarban látható hucul lovaknál május 10-én született meg az idei kiscsikó. A kancának bizonyult jövevény – ahogyan a lovaknál általában szokásos – nem sokkal világra jövetele után már lábra is állt, és azóta is egészségesen fejlődik. A hucul ló mérete alapján a pónilovak és a nagylovak közötti „kisló” kategóriába tartozik. Kialakulásának központja a Kárpátok hegyvonulata volt, így rajtunk, magyarokon kívül a lengyelek, a szlovákok, a románok, az ukránok, illetve a ruszinok és más kárpáti népek is a „sajátjuknak” tekintik ezt a fajtát.

Mi több, maga hucul szó is egy népcsoport neve volt eredetileg. A hucul magyarországi állománya a második világháború után csaknem teljesen eltűnt, a maradék népesség megmentése az Állatkert egykori igazgatójának, Anghi Csabának az érdeme. A hucul törzsménes jelenleg a Fővárosi Állat- és Növénykert és az Aggteleki Nemzeti Park közös tulajdona. Az Aggteleki-karszton élő ménesből hoznak rendszeresen egy-egy vemhes kancát Budapestre, hogy az Állatkert közönsége is láthassa ezt a nemzeti kulturális örökség részének tekintett lófajtát. (fotók: Bagosi Zoltán)

"A napokban két új taggal bővült a család, egy másfél éves kutyával és egy néhány hetes kismacskával. Reméljük, jól összebarátkoznak a kezdeti kommunikációs zavarok után" - írta nekünk rumi54.

Kitti írt nekünk a Noé Állatotthon ovijáról, ahol (nem tévedés!) borz- és rókakölykök nevelkednek együtt. Tisztára mint egy mesében, ahol fel sem merül, hogy ne lehetne borz és róka a legjobb haver.

A honlapon ennyi infót találtunk róluk: "Rendhagyó óvodánk tagjai, a borz- és rókakölykök megkapták első oltásukat. Szépen cseperednek és élvezik egymás társaságát."

Mi kíváncsian várjuk a folytatást, további hancúrozós képekért pedig tessenek kattintani.

"Gondolom, nagyon sok kiscicás levelet kaptok, de azért nézzétek meg őket is! Elképesztően puha, édes szőrpamacsok ők, akik 3 hetesen élvezik az újdonság varázsát, amit a napsütés és a fű jelent. Az anyucica minden kicsike neszre nagyon figyelt, de azért hagyta, hogy a picurik élvezzék a játékot, a sok-sok új illatot" - írta nekünk a kiscicákról Anita.