Kórházban van Mötley. Az első ijedtségen túl, racionálisan értékelve a dolgot, lehetett volna nagyobb baj is, de az ember sok mindenre képes akkor, amikor a négyhónapos kölyökcicája olyan iszonyatos hangokat ad ki, hogy a háta beleborsódzik, csak arra nem, hogy higgadtan értékelje az eseményeket.
Az egész tegnap este tízkor kezdődött, egy Pantera DVD-vel és az esti grillcsirke maradványaival: az előbbit a DVD-lejátszóba helyeztem, oszthadszójjon, az utóbbit meg kint felejtettem a konyhapulton (amatőr hiba), amire Mötley azonnal lecsapott, pedig előtte evett Sheba konzervet, amit szeret, miért ne szeretné, kibaszott drága mulatság (a grillcsirke is az). A puffanásra, és a rettentő, gyermeksírásra emlékeztető kétségbeesett üvöltésre eszméltem, kirohanva a konyhába egy három lábon ugráló macska fogadott, ahogy próbált a szemetes mögött egy sötét sarokba bújni, gondolom a proverbiális sebet nyalogatni, vagy mi, mindenesetre alig tudtam kiédesgetni onnan.
























Friss cukikommentek